Ó, de sokszor kívántam a szabadságot
kisgyermekként célba vettem a világot,
bánatomban bizony én világgá mentem.
Kapuból a gúnár visszazavart engem.

Ahogy a kis fecske elhagyta a fészket,
hogy szabad lehessen, gondolt egy merészet,
kiugrott belőle, szabadságra vágyva,
de a földre esett, még nem bírta szárnya.

Ikarosz is készített magának szárnyat,
hogy kielégítse a szabadság-vágyat,
csakhogy örömében közel szállt a Naphoz,
megolvadt a szárnya, amit felragasztott.

Szabadság érzése bennünket eláraszt,
amikor elhagyjuk a szülői házat,
hogy az életünkről magunk gondoskodunk.
S oda bizony sokszor visszakívánkozunk.

Mikor letelik a hosszú munkásélet,
azt hisszük a nyugdíj a szabadságé lesz.
S mi lett? Lesek ki egy panel-kalitkából
és írok egy verset a szép szabadságról.