Huszonöt év a legszebb kor tán
Tele égető lázas vággyal
Apró vétkek, mit senki sem bán
Fűszerezve bús magánnyal.
Lágyan ringató gyengédséggel.
Én ezt már háromszor megértem.

Huszonöt év a legjobb gyógyszer
Fájó mellékhatások nélkül
Amikor még sok-sok csók kell
S a szív boldogságra készül
Telve álmodozó reménnyel,
Én ezt már háromszor megértem.

Huszonöt év, az ölelésben
Meghallani a másik vágyát
És egy titokzatos érzésben
Megérezni szívdobbanását.
Elveszni a nagy mindenségben,
Én ezt már háromszor megértem.

Huszonöt év? Háromszor ennyi!
Talán a szemem meg sem rebben
A hajamon már észrevenni,
Lesimíthatom két kezemmel.
Jól tudom, hogy ez nem nagy érdem
De jó, hogy háromszor megértem.