Áll egy ház a Thököly úton.
Erkélyén van egy női szobor.
És az erkélynek nincs ajtaja.
Így szól erről a legenda:

A lakásban fiatal pár élt.
A férfi harcolt a hazáért.
Amíg ott volt a csatatéren,
hitvese várta az erkélyen
hiába jött a halálhíre
a hűséges nő el nem hitte.

Úgy érezte a férje még él
és egy szép napon majd hazatér.
Minden nap az erkélyen állva
a szerelmét még visszavárta.

Egy csúnya járvány utolérte,
úgy halt meg az utat szemlélve.
Ám jogos volt a nő reménye,
mert másnap hazajött a férje.

Fájdalmában állított szobrot
a nőnek, ki nem lehet boldog.
Az ajtót is befalaztatta,
senki ne léphessen ki rajta.
Azóta így tartja erkélyét,
őrzi a hű asszony emlékét.

Ha a költők Indiában
segítséget kérnek,
üzennek a legnépszerűbb
hindu istenségnek.

Szépségével első díjat
biztos nem aratna,
tudja róla mindenki, hogy
a bölcsesség atyja.

Alakjának történetét
elmesélem nektek,
normálisnak született, mint
minden hindu gyermek.

Istenségek a szülei
Pármati és Siva,
érthető, hogy isten lett
a két istennek fia.

Amikor az anyja szülte
távol volt a férje,
így esett meg, hogy a fiú
apját nem ismerte.

Ez okozta, hogy amíg ő
az anyját vigyázta,
nem engedte be az apját,
ki fejét levágta.

De rájött, hogy fejetlenné
saját fiát tette.
Keressenek neki fejet,
nyomban elrendelte.

Ha meglátnád azt a fejet
biztos nagyot néznél,
a legelső állatként egy
elefánt volt kéznél.

Ezt a fejet helyezték
a kis fiú testére,
és ezt kellett viselnie
egész életébe.

Ezen ritka külsőségek
cseppet sem zavarják,
Indiában a bölcsesség
istenének tartják.

Az alakját mindenfelé
gyakran ábrázolják:
E népszerű furcsa istent
Ganésának hívják

Gordiuszi csomó

Phrügia valaha király nélkül maradt.
Jóshoz fordultak hát, majd az tanácsot ad.
Király az lesz – így szólt – ki először ér el
a fővárosunkba egy ökrös szekérrel.
Egy Gordiasz nevű póré a szerencse,
akinek ezt Zeusz meg is jövendölte.
A parasztot rögvest a papok tanácsa
egyhangú döntéssel királynak kiáltja.

Hálája jeléül a parasztnak fia
Szekeret Zeusznak fel is ajánlotta.
Jármát egy somhánccsal a rúdhoz kötötte,
de a kötél végét csomóba rejtette.

Amidőn Nagy Sándor idáig érkezett
a felkötött szekér még mindig létezett.

A legenda szerint az, aki ki tudja
bontani a csomót, lesz Ázsia ura.
(Persze az is lehet, hogy ezt az egészet
csak kitalálták a királyi vitézek,
hogy a királyuknak imígy kedvezzenek.

Ezt bizony utólag tisztázni nem lehet)
Sándor egy ideig bámulta a csomót,
s tette a leginkább elterjedt verziót:
kardjával a rejtett csomóra suhintott
s ezzel egy hatalmas problémát megoldott.

Plutharkosz szerint soha nem tett ilyet,
a rúdból kihúzta kötéltartó szeget.
Az aznap éjjeli villámlást, mennydörgést
a próféták Zeusznak jeleként értették.
Nagy Sándor ugyanis mindent meghódított
beteljesítve az egykori jóslatot.

(Anyja tyúkjai is piros tojást tojtak,
amiből már akkor nagy sikert jósoltak).

Parsifal-legenda

A lázadó angyal letört egy darabot
az egyik csillagból, mit Isten alkotott.
Koronáját ezzel fel is díszítette.
Lucifert ezért az Úr megbüntette
a ragyogó égből őt letaszította.
Mégis nála maradt a csillag darabka.

Hű követőinek adott rendeletet
faragjanak ebből gyönyörű serleget.
Utolsó vacsorán Jézus ebből ivott,
a kereszten vére a kehelybe fojott.
Arimathiai József megmentette,
emiatt került ő sokáig börtönbe.

Hiába tartották mindig étlen-szomjan
életben tartotta a kehely azonban.
Szabadulásakor a kelyhet elrejtve
Jeruzsálemből azt Angliába vitte.

A Szent Grált vigyázzák az Üdvösség Hegyén
híres Grál-lovagok a vártemplom ölén.
Ám a vezetőjük a papkirály, beteg,
akinek gyógyulni s meghalni sem lehet.
Itt az átokföldén folyók kiapadnak
a súlyos aszályban lassan elszikkadnak.
Hozzájuk érkezik az ifjú Parsifál,
csakhogy nem kérdezi: mért beteg a király?

Pedig hogy ha kérdez meggyógyul a király.
Egy szép lány kezében ott volt maga a Grál
drága kővel rakva, ragyogó fényt áraszt.
Nem kérdezte meg, hogy kit vagy mit szolgál az?
Elhagyta a kastélyt, de később megtudta,
ha jó kérdést tesz fel, jó származott volna.
Világgá ment ezért s öt évig bolyongott
eközben hőstettet sokat végrehajtott.

Végül eljut Artúr király udvarába
S a Kerek Asztalnak lesz ő is a társa.
Két lovaggal elmegy a Grál otthonába,
hogy életet vigyen a birodalmába.
Föl is teszi már a kérdéseket nyomban
s a király meggyógyul, majd békésen meghal.
Újra bő víz árad a száraz folyókba,
termékeny lesz ismét a kietlen róna.

A Grál pedig feljut helyére, az Égbe,
mivel egy mennyei kéz már lenyúlt érte.
Később ez a mesés Parsifal-legenda
lett a híres Wagner opera alapja.

Operaénekesnő helyett uralkodó

Harmadik Károlynak egyértelművé vált,

Hogy fiúgyermekre nem hagyhat koronát.

Egy fia volt ugyan, kisgyermekként meghalt,

Három lányát viszont szerződés vígasztalt,

Mit az országgyűlés iktatott törvénybe,

Osztrák-magyar kapocs még vagy kétszáz éve.

Biztosította, hogy Habsburg-házi lányok

E szerint lehetnek már magyar királyok.

A legnagyobbik lány, név szerint Mária,

Sőt még egy neve volt az meg Terézia,

Nevelői zenét, táncot tanítottak,

Történelem órát s földrajzot is adtak.

A legnagyobb hangsúlyt nyelvekre helyezték

Francia, spanyol és olaszra nevelték.

Ifjúként fellépett néhány operában,

Sokan gyönyörködtek nagyon szép hangjában.

Operaénekes nővé is válhatna,

Hogyha nem főúri családból származna.

Legendába illő egyik szereplése

A gyermek Mozartot tartotta kezébe’

A zenészről később azt is tudni vélték,

Róla mintázta meg az Éj királynőjét.

Férjéhet, Ferenchez nagy szerelem fűzte

Bár annak bátyja volt férjéül kitűzve.

Ferenccel csak ünnepnapon találkozott

A gyengéd érzelem csak kibontakozott.

A trónt tapasztalat nélkül foglalta el,

Sőt az államkincstár is kongott üresen.

Pénz és tanácsadók után kellett nézni,

Kik az ország sorsát segítik intézni.

A női mivolta nem hátrányt jelentett,

Sőt időnként ebből előnyöket szerzett.

Fontos helyet kaptak nála a magyarok,

Számukra kedvező intézkedést hozott.

Tervezete az ország megerősítését

S hatalmi érdekből való fejlesztését.

Környező hatalmak nem nézték jó szemmel,

Hogy nő uralkodik, nem is ismerték el.

Mivel birodalmát sok támadás érte

A magyar nemesek segítségét kérte.

A legenda szerint az országgyűlésen

A királynő fiát tartotta ölében

A hatás kedvéért még meg is szoptatta

Sőt bele is csípett, hogy hangját hallassa.

Anya a gyermekét magához szorító,

Ez a kép magában is torokszorító.

Valójában ez meg nem is történhetett,

Hisz az anya Bécsben hagyta a gyermeket.

A nemesek így is nagylelkűek voltak,

Minden segítséget fel is ajánlottak

Egybehangzón kínálták fel ÉLETÜKET,

Ha ez kevés lenne, mellé a VÉRÜKET!

A szóbeszéd szerint azt hozzá kell tennem,

Suttogva azt mondták: de zabot aztán nem!

A királynő később többször elismerte

Uralmát a magyar népnek köszönhette.

És , ha volt is túlzás abban, amit mondott,

Biztos, hogy még negyven évig uralkodott.