HTML

kis vasúti történetek

Ötven évnyi vasúti szolgálat megannyi érdekes történetét osztom meg ebben a blogban.

HTML

Utolsó kommentek

  • Péter Vojnesich: @v2peti: Ez így igaz, első kézből hallottam ezt az infót. (2022.01.30. 21:09) Rangfokozatok
  • Adani: Orosházán történt, az egyik sorompó őrhelyen, mikor még nem volt villanyfűtés a bakterházban csak ... (2020.06.25. 16:50) Ugratások, tréfák
  • -terIst: Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy olvastad (2019.11.13. 11:52) "Gombó kinn van"
  • Frady Endre: Jó kis sztori! :) (2019.11.13. 11:34) "Gombó kinn van"
  • peronkakas: @Adani: Nagyon jó történet ez is. Nem mondom, hogy máshol nem történnek hasonló esetek, de a vas... (2017.10.17. 12:15) Ugratások, tréfák
  • Utolsó 20

"Gombó kinn van"

2011.02.10. 10:47 walteristvan

Ez egy színes magyar tévéfilm címe.
1977-ben készült.
Nem fogom elmesélni a filmet.  Hogy őszinte legyek, nem is láttam.
Amit tudok róla az, hogy két gimnazista fiúról szól.
Az egyikük,  Szumi,  ki akar menni Marokkóba, hogy megkeresse az ott élő édesanyját.
A szereplők között található Kállay Ilona, Őze Lajos, Pásztor Erzsi.
A két fiút alakító színészre nem emlékszem.

Mi közöm van a filmhez?
Amikor készült személyszállítási vezető voltam Győrben.
Egyik nap,  a főnököm valahol máshol volt,  felkeresett néhány úriember, akik elmondták, hogy valamelyik film-studiótól vannak és  a fenti című film forgatásához kérnek tőlem segítséget.
Elmondták röviden, hogy miről van szó.
A győri jelenet úgy játszódott le a forgatókönyv szerint, hogy a Győrbe érkező Wiener Walzer gyorsvonatot rendőrök várják.
A vonatról leszedik a külföldre "utazni szándékozó"  fiút.  Valószínű ez volt Szumi.
A fiút átviszik az éppen indulni készülő budapesti gyorsra, és hazaviszik.
A győri jelenetben ennyi történik.

Mit kellett nekem ehhez elintéznem?
A Wiener Walzer nemzetközi gyorsvonat érkezése Győr állomásra, menetrend szerint 
17 óra 10 perckor volt.
A pesti gyors Győrből, szintén menetrend szerint 17 óra 05 perckor indult volna.
A menetrend szerint tehát ez a jelenet nem jöhetett volna össze.   Nélkülem!
Meg lehetett volna oldani úgy, hogy a Wiener  amikor beér,  ha késik , ha nem, megvárjuk amíg a fiút átviszik a másik vonatra, ami legfeljebb késve fog elindulni.

Ebben az esetben nekem nem sok intézkedni valóm lett volna.   De...!
Nem úgy megy az!  Ha a 17 óra 05-ös vonat késve indul. nem lett volna helye egy másik vonatnak, ami a Győri "Felállítási rend"  szerint 17 óra 10-kor ugyanarra a vágányra kívánt érkezni.  Ha azt is megkésleltetem, akkor a késés  -  mai szóhasználattal  -  "begyűrűzik".
Vagyis a többi vonat késéssel történő közlekedést vonja maga után.

Itt jöttem én.Felhívtam a Keleti mozdonyfelvigyázót és megkérdeztem, hogy a filmezés napján ki lesz a Wiener mozdonyvezetője.  Ezt a vonatot keletis (Budapest Keleti honállomású) mozdonyvezetők továbbították, akiket ugyanúgy ismertem, mint a Győrieket, mert naponta találkoztam velük.
Amikor megtudtam ki lesz, megörültem, mert egy belevaló srác volt, aki nagyon szeretett a mozdonyon.  Élvezte a sebességet, néha még a megengedett mértéken túl is, ami miatt néha 2-3 hónapot büntetésből a "műhelyben" kellett töltenie.
(Ez azért volt rossz, mert kevesebbet tudott keresni).
Nem sokára találkoztam is vele és elmondtam miről van szó, és hogy mi az én elképzelésem.
Az én elképzelésem az volt, hogy a Wiener jól összeszedi magát és mivel Keletitől Győrig menetrend szerint nem áll meg sehol, amit egy ügyes mozdonyvezető ki tud használni úgy, hogy Győr állomásra akár 10 perccel előbb is beérkezik, mint az előírás.
Ez nem szabálytalan, mert útközben nem marad le senki egyik állomáson sem.

A mínusz tíz percet úgy tudja összehozni, hogy a megengedett 120 km/óra helyett
121-2 km/ órával hajt   -  persze, ha mindenhol  "zöld utat"  kap.
Ezt a minimális sebesség túllépést a sebességmérő szalag sem nagyon jelzi.
Vagy, ha jelzi is, még nem büntetik meg érte.
Bencsik Jancsi,  ez volt a mozdonyvezető neve, vállalta a megbízatást.
Azt mondta ha kell negyedórával előbb is beér.
Mondtam neki, hogy azért túlzásba ne vigye.

Elérkezett a felvétel napja.
Az egész stáb itt izgult a második és harmadik vágány közötti peronon.
A másodikra érkezett a Wiener, a harmadikról indult a gyors.
Én is ott sündörögtem körülöttük és izgultam, hogy sikerülni fog-e az elképzelésem.
Sikerült.
Az én Jancsi barátom 17 órakor megállt a második vágányon a Wienerrel, 10 perccel korábban a menetrend szerintinél.
A szereplők megrohanták a vonatot, leszedték a külföldre készülő fiút és vezették át a másik vonathoz, amire feltuszkolták.
Olyan gyorsan történt minden, hogy még várakozni is kellett a felvétellel, mert a gyorsvonatot azért nem akartam előbb elindíttatni, mint amikor időszerű volt.

A filmesek meg voltak elégedve a "rendezésemmel".
Meglepetésemre a sikerélményen kívül még négyezer forint közreműködési díjat is elkönyvelhettem magamnak.
A filmen azért a rendező neve mellé (Várkonyi Gábor) nem írták oda, hogy segédrendező pedig én vagyok.
Nem úgy mint a győri Revita tévések, akiket a Tanműhely megnyitásáról készülő filmjüknél végigkísértem az állomáson egy tolató mozdonnyal.
Amikor a filmet megnéztük, meglepődve tapasztaltam, hogy műszaki szakértőként az én nevemet is felírták a stáblistára.


 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://wpsztori.blog.hu/api/trackback/id/tr792651198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

markog 2011.02.12. 20:49:29

Nagyon jó írás! Akárcsak a többi :). Még több ilyet :)

walteristvan 2011.02.14. 09:27:13

Köszönöm!
Faragom a többit is!

javított állomány 2016.04.02. 19:32:15

A filmre meg Őze Lajosra ma is emlékszem.Jó lenne még egyszer
megnézni.

-terIst 2019.11.13. 11:52:15

Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy olvastad
süti beállítások módosítása