A vasúti személyszállító kocsikat, a kocsikban levő fülkéket, a mosdót, a kezelőszekrényt
úgynevezett szakaszkulccsal lehet nyitni-zárni.
Ilyen szakaszkulcsa kell, hogy legyen a jegyvizsgálónak, aki enélkül nem tudna bemenni a kocsiba vagy nem tudná kezelni a kocsi világítását, fűtését.
Ugyancsak kell szakaszkulcs a vonatnál a mozdonyvezetőnek is, hiszen ő tölti be a vonatnál a műszaki szakember szerepét.  Nem utolsó sorban a mozdonyra is csak szakaszkulcs segítségével tud feljutni.
A kocsivizsgálóknak, féklakatosoknak szintén szükséges a szakaszkulcs, mert állomásokon viszont ők jelentik a műszaki szakembert.

A szakaszkulcsról annyit el kell mondanom, hogy egy nagyon egyszerű, de speciális kulcs.
Egyszerű azért, mert egy nyílás, amit a vasúti kocsi zárszerkezetébe dugva, ami természetesen egy négyszögletesre reszelt nyelv, az ajtó könnyen nyitható vagy zárható.
Ha passzol a mérete. Ha nem passzol, azon reszeléssel bárki tud segíteni.

A vasúti személykocsik ajtajainak nyitásához azonban a szakaszkulcs kevés lehet, mert még egy úgynevezett műszaki kulcs, ami a hagyományos kulcshoz hasonló, csak a tolla olyan kiképzésű, hogy a  vasúti kocsik zárját képes legyen nyitni, zárni.

A jegyvizsgálóknak a kulcsai, úgy a szakaszkulcs, mint a műszaki kulcs egybe van építve a lyukasztójával, ami elég speciális szerkezet. Azonkívül, hogy alkalmas a menetjegyek  kilyukasztására,  szakaszkulcsként is alkalmazható, sőt van hozzá mellékelve műszaki kulcs is.  A lyukasztó vége ezenkívül úgy van kiképezve, hogy jelzősípként is használható legyen.
A jegyvizsgáló tehát minden zárat ki tud nyitni. 
A mozdonyvezető és a kocsivizsgáló előtt sincs kinyithatatlan kocsiajtó.  De nekik nem a lyukasztóval van egybeépítve a szakaszkulcs és a műszaki kulcs, hanem külön van ilyen készletük.  Ráadásul nekik még több szerszámuk is van, akár egy lakatosnak.
  Kalapács, feszítővas.  Előfordul, hogy ezekre is szükség van.

A forgalmi szolgálattevők,  gépkísérők, kocsirendezők nem kapnak szakaszkulcsot, műszaki kulcsot meg pláne nem.
Ők elvileg úgy tudnak bejutni a személykocsiba, hogy segítséget kérnek a mozdonyvezetőtől, jegyvizsgálótól vagy kocsivizsgálótól.
Elvileg.       Mert a forgalmista nem könyörög egyiknek sem, hanem szerez magának kulcsot.  Hogy hogyan az már egyéni dolog.  Van aki csináltat magának, van aki megnézi hova tettek le egy ilyen kulcsot, és megmenti.  Csúnya dolog, de nem sokat törődnek vele.
Győrben a forgalmistának is van a személypályaudvaron speciális kulcsa, ami viszont a többieknek nincsen.  A szigetperonok végein van ugyanis egy-egy  gombának nevezett vascső, amelyiknek az ajtaja  egy négyszögletesre reszelt  -  mondjuk egy már  nem használt  -  kulcsnak a végével nyitható.  Ezekben a gombákban  volt valamikor elhelyezve egy-egy telefon, amelyikkel a forgalmi szolgálattevőt lehetett közvetlenül hívni, abban az időben, amikor még  a külsősök és  a rendelkező között nem volt rádió kapcsolat.
Ezek a gombás telefonok sok gondot okoztak annak idején  a rendelkezőnek, mert ha valaki nem zárta be a gomba ajtaját,  a benne levő telefonhoz bárki hozzáférhetett.
Nagyon sokszor hozzá is fértek unatkozó  és kíváncsi fiatalok.   Az még a legfinomabb eset volt, ha kiemelte a benne levő telefonkagylót és rájött, ha a közepét benyomja, akkor a telefonból kiabálás hallatszik.  A rendelkező kiabál, gondolván, hogy a külsős vagy a gépkísérő kíván vele beszélni.  Minél többször nyomkodták be a telefon közepét, a rendelkező annál mérgesebben kiabált. És ez a fiataloknak nagyon jó játék volt.
De ha nem maradt nyitva az ajtó az sem jelentett nekik problémát, mert egy lereszelt kulccsal könnyen hozzá lehetett férni.
A durvább eset az volt, ha a telefonkagylót középen benyomva,  gyufaszállal még ki is rögzítette.  Ilyenkor a forgalmi irodában éles csengetés jelezte a  peronról a beszélgetési szándékot.  Ezt a csengetést kikapcsolni, megszüntetni nem lehetett.  Kegyetlenül zavarta a forgalmista munkáját.
Ilyenkor a rendelkező utasította a külsőst, hogy nézze végig a gombákat, melyik telefont rögzítették ki az ezzel  módszerrel a szórakozók.
Mondanom sem kell, hogy a nyolc gomba közül az utolsó volt az amelyikben a renitens telefon volt.
Ezek a telefonok ma már nem működnek.  Az átépített peronokon nincsenek is meg.
Az első peronon, a Tanműhely bejárati ajtaja mellett még megvan egy ilyen gomba, de már üres.  Esetleg a szemetet dobálják bele, akik nincsenek a rendhez hozzászokva.

Visszatérek a szakaszkulcshoz, amiről azt mondtam, hogy elvileg a forgalmistának nem volt ilyen.   De a legtöbb  külsős és gépkísérő szerzett magának.  Ki hogyan tudott.
Ebben az időben még a Vagongyárban gyártottak vasúti személykocsikat. Ezeket a kocsikat nagyon sokszor kihozták úgynevezett "futópróbára".  Aki ilyenkor volt szolgálatban tapasztalhatta, hogy a vagongyári szakembereknek milyen speciális és csodálatosan kialakított, nikkelezett kulcsaik vannak a  személykocsikhoz.
Előfordult, hogy sok könyörgés után adtak is egyik-másik forgalmistának.
De mindenkinek kellett volna.

Tapasztaltam, hogy a vagongyári dolgozók, persze akik hozzáférhettek a kulcshoz, némelyike vonattal járt és nagy előszeretettel készítettek maguknak és társaiknak is ezekből a jó kis szakaszkulcsokból.
Hogy lehetne ezekhez hozzájutni?
Megbeszéltem a kocsivizsgálókkal, és a  vasúti rendőrökkel -  akkor még voltak ilyenek  -, hogy a beérkező munkásvonat szerelvényét , ha az utasok kiszálltak és a takarítók kitakarították, szépen végigmegyünk és lezárjuk szakaszkulccsal és műszaki kulccsal.
Így is lett. Az egész szerelvényt lezártuk.
A vonat indulása előtt fél órával  (A szabály szerint akkor lehetett beszállni a szerelvénybe),  kimentünk, persze a rendőrökkel együtt a szerelvényhez.
Mondanom sem kell, hogy tele volt a vonat utasokkal.
Két oldalról, a kocsi két vége felől behatoltunk,  persze a rendőrökkel együtt a kocsikba és feltettük a kérdést:  Ki nyitotta ki a kocsit?   Persze, hogy senki.  Már nyitva volt.
Én is ezt mondtam volna.
Most jött a rendőr. Mindenki pakoljon ki a zsebeiből.
Más persze nem érdekelt bennünket csak a szép nikkelezett szakaszkulcsok.
Ezeket szépen össze is gyűjtöttük.
Az akció során 13 db,  csodálatosan megmunkált szakaszkulcsra tettünk szert.
Irigyeltek is bennünket a más állomáson dolgozó forgalmisták, hogy nekünk milyen klassz szakaszkulcsunk van. 
Szerényen jegyeztük meg, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel.
Nem nagyon értették meg.