Nem tudom, hogy mit jelent ez a szó, hogy "balegászás".  Mi ezt a szót használtuk, arra,
az általunk elítélt, lenézett, szégyentelen műveletre, amit Győrben a Személypályaudvaron két kollégánk rendszeresen alkalmazott.
Arról van szó, hogy ez a két ember szívesen,  sőt élvezettel végezte azt a tevékenységet, hogy este, leginkább 21 és 23 óra között, végigjárták az állomáson álló személyszállító szerelvényeket.  Vitték magukkal persze a szakaszkulcsot és hallgatóztak.
Ha valamelyik kocsi lezárt fülkéjéből olyan gyanús hangok szűrődtek ki, mintha ott fiatalok szerelmeskednének, megvárták a megfelelő pillanatot, amikor már szerintük a szerelmeskedés olyan fázisba érkezett, hogy érdemes legyen az ajtót rájuk nyitni, ezt hirtelen meg is tették.

Mire mentek vele?
Ez az amit nem értettünk mi sem.  Mi jó van abban, hogy rajtakapom a fiatalokat olyan dolgon, amit minden ember szívesen csinál, legfeljebb nem a vasúti személykocsiban.
Na ők pont erre hivatkoztak.  Beszennyezik a vasúti kocsikat, amelyikben más ember utazik.
Ezt mondták.  De azt nem tudták megmagyarázni, hogy miért nem előzik meg az ilyen cselekedeteket?  Miért csak akkor törnek rájuk, amikor, mondjuk így, nekik a legjobb ?

Ha nem is mondták meg, mindenki tudta. Ezek az emberek betegek.
Azt élvezik, hogy másnak kellemetlenséget okozhatnak.

Amikor így rátörtek egy-egy párra, azonnal felvették a hivatali arcot.
Elmondták, hogy milyen szabályokat ír elő a vasút ilyen vétségekre.  Sorolták a büntetési tételeket.   A kocsit a vonatból ki kell sorozni, lezárva fertőtlenítésre küldeni egy távolabbi állomásra.  Azt is elmondták, hogy ez mennyibe fog kerülni.
Bevitték őket a forgalmiba, felvették a Jegyzőkönyvet és lehetett rajtuk látni, mennyire élvezik a delikvensek rémületét.  Szinte elélveztek, ha a kislány azt szipogta, hogy:  jaj csak meg ne tudja idesanyám!

Előfordult, hogy csak a kislányt hozták be, mert a srác elszaladt.
Őt aztán kifaggatták.  Máskor is csinált-e már ilyet?  Hol szokta csinálni?  Jár-e iskolába?
Volt egy esetben, hogy a kislánynak azt mondták, hogy ha levetkőzik és megmutatja az alakját, akkor elengedik.  Szegény kislány megtette.  Beállították a hangosbemondó fülkébe és ott felhúzatták vele a ruháját.  Utána elengedték.

A két balegászó esténként mindig összeveszett, mert mindegyiküknek más volt a taktikája.
Az egyik olyan 150 centi magas volt. Neki az volt a módszere, hogy óvatosan felment a kocsiba, ahol sejtette, hogy talál valami  "látnivaló"-t és a kocsi folyosóján hallgatózott illetve kukucskált be a kocsiba, kivárva a megfelelő alkalmat.
A másik társa 2 méter fölötti volt.  Mindig szidta a kisebbiket, aki ráadásul dagadt is volt, hogy amikor felmegy a kocsiba megbillen a kocsi és észreveszik.
Az ő módszere az volt, hogy a peron felől közelített a gyanús kocsihoz és kívülről a függöny alatt próbált belesni a fülkébe.   A kisebbik elmondta mindenféle maflának, hogy  ez milyen rossz módszer, mert meglátják az árnyékát a függönyön és nem fognak csinálni semmit.  El voltak egymással.
Volt úgy, hogy fél állomás rajtuk röhögött, mert úgy néztek ki, mintha Chaplin filmben játszanának, amikor mindegyik a peron felől próbált befelé leskelődni.
A kicsinek lábujjhegyen kellett ágaskodni, hogy belásson a függöny alatt, a nagynak pedig derékszögben le kellett hajolni, hogy ugyanazon a résen be tudjon nézni.

Előfordult persze, hogy az undok tettükért nem a Jóistenke büntette meg őket, hanem az a férfi, akit így elkaptak.  A kisebbik jött be egyszer kék monoklival a szemei alatt, néhány foggal megkönnyebbítve, mert a fiatalember nagyon dühös lett, hogy a legjobb pillanatban megzavarták és dühében jól  megruházta.

Durvább dolgot is csináltak. Bevitték az "elkapott"  fiatalokat a forgalmiba.
Elkérték az igazolványokat, hogy felvegyék a Jegyzőkönyvet.  Amikor a jegyzőkönyv elkészült, mondták, hogy fizessenek kétszáz forintot, akkor eltépik a jegyzőkönyvet.
Inkább fizettek, minthogy a szülőket, iskolát értesítsék.   A Jegyzőkönyvet összetépték.
Amikor a fiatal pár elment, összenevettek:  Van kétszáz forintunk, reggel lesz miből meginni a féldecit.

Megjegyzem ezt a pénzszerzési módot mások is alkalmazták a forgalmisták közül, csak ők nem leskelődtek, hanem akit a rendőr behozott , mert nem volt vonatjegye sem peronjegye, a Jegyzőkönyv felvétele (Jogtalan tartózkodás miatt) és a bírság kifizetése után ők is azt tették, hogy összetépték a jegyzőkönyvet és kétszáz forinthoz jutottak, amiből kitellett a "reggeli"  itóka.

A vasúti rendőrök nem avatkoztak be a balegászók tevékenységébe, sőt kikötötték, hogy rájuk ne hivatkozzanak.
Egy alkalommal jól átverték a két balegászót.
Tíz óra után beültek ketten az egyik párnás kocsi fülkéjébe, aminek az ajtaját magukra zárták.   Előtte szóltak nekünk, hogy hívjuk fel a figyelmét a két perverznek, hogy abban a kocsiban valami lehet.
Meg is támadták a tetthelyet.  Először hallgatóztak.  A bent levők persze hallották, hogy megjelent a két balegászó.  Húzták az idegeiket.  Suttogtak, nyögtek, ringatták a kocsit.
Amikor a két  élvezkedő úgy gondolta, hogy most már érdemes rájuk törni, óvatosan kirántották az ajtót  és el lehet képzelni az elképedésüket, hogy két hahotázó rendőrt kaptak el.
Egy ideig gondolkoztam rajta, hogy ezeket a perverz kollégákat megemlítsem-e.
Úgy döntöttem, hadd tudja meg aki ezeket a sorokat olvassa, hogy sajnos ilyenek is voltak közöttünk.  Megvetettük ugyan őket, de ítélkezni nem tudtunk felettük.
Szerintem elég baj volt az nekik, hogy ilyen betegségben szenvedtek.