Nagyon ritkán fordult elő, hogy mint forgalmi szolgálattevő, olyan intézkedést tettem, ami miatt a vonatok  tetemes késést szenvedtek volna.
A tetemes késés kifejezés relatív, mert aki a lezárt sorompónál várakozik már 10 perce, hogy nyissák már végre fel, annak ez a 10 perc is tetemes.
Tetemes volt az a késés vasutas körökben, ami legalább félórás vagy ennél még több is volt.

Egy alkalommal viszont nagyon sokan emlegethették a jó édes anyámat is, mert a pápai és a veszprémi vonatokat csak nem két órás késéssel engedtem elindítani.
Ilyenkor a hangosbemondó kislány ugyan bemondja,  az általam leírt szöveg alapján, hogy a jelzett vonatok  "műszaki okok miatt"  késni fognak.
Ez a "műszaki okok"  ugyan az utasnak nem mond semmit, de a vasúti szabályok nem engedik, hogy az utazóközönséget mindenről részletesen tájékoztassuk:  Adott esetben esetleg ijesztgessük vagy netán rémisztgessük.
A késés nagyságát, mivel ilyenkor ez legtöbbször előre nem látható, apránként szoktuk adagolni.   

Mi okozta a késést?
Éjszakára mentem dolgozni a rendelkező toronyba forgalmi szolgálattevőnek.
Háromnegyed hatkor átvettem a szolgálatot.
Az elődöm szerint minden rendben van,  nincs késett vonat,  minden berendezés működik.
Oké!,  Akkor semmi dolgom.  A vonatok jönnek-mennek maguktól, - viccelődtem.

Az első vonat, a veszprémi, 18 óra 28 perckor indult volna.
Úgy nézett ki, hogy félórán keresztül nincs is dolgom.
Hat órakor szólt az üzemi telefon.
Komáromból hívott egy mozdonyvezető.  Elmondta, hogy Győrszabadhegy felől a deltavágányon át vitt egy vonatot Komárom felé.  Fél hat előtt indult Szabadhegyről.
Győrszabadhegy és a Delta elágazás között azt észlelte, hogy a sínszálak közé,  -  valószínű, hogy tervezett síncseréhez, -  sínszálakat raktak le.
A baj csak az, hogy a sínszálakat szabálytalanul rakták le és így veszélyeztetik a vonatokat

Egyetértettem a mozdonyvezetővel, mert az Utasítás előírása szerint:
"Anyaghalmot a vágány sínszálain belül úgy kell elhelyezni, hogy a halom széle és a sínfej belső széle között legalább 200 mm-es távolság legyen és a halom ne emelkedjék a sínfejek fölé."
Márpedig a sínszálakat úgy tették a sínek közé, hogy leraktak egy sort, arra tettek keresztbe úgynevezett vánkosfákat és erre még egy sor sínszálat.  Így már az egész a sínfejek fölé emelkedett, így lett belőle szabálytalan és veszélyes anyaghalom.

Veszélyes volt azért,  és ebben adtam igazat a mozdonyvezetőnek, mert egy elhaladó vonat esetén, ha a vonat kocsijairól (igaz, hogy szabálytalanul), a csavarkapocs, vagy tömlő lelóg, az könnyen beleakadhat a lerakott sínszálba, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek.
Legrosszabb esetben a vasúti kocsit is kiemelheti a sínről.  És el lehet képzelni, hogy ez még mivel járna együtt.

Megköszöntem a mozdonyvezetőnek az információt és azonnal hívtam a pályamestert. Elmondtam neki az aggályaimat.
Közöltem vele azt is, hogy a veszélyeztetett hely felé én vonatot nem fogok engedni, de még fogadni sem.
Azt mondta, hogy már indul is a helyszínre és pályatelefonon fog értesíteni, hogy véleménye szerint járhatnak-e vonatok azon a pályarészen.

Én már írtam is a szöveget a hangosbemondónak, hogy mit mondjon az utasoknak, miért nem indulnak az érintett vonatok.  Először csak 20 perc késést ígértem, ami később emelkedett 40-re,  majd 80-ra, sőt még 100-ra is.
A pályamester elég soká jelentkezett.
Végig kellett járnia a kb. két kilométeres vágányrészt.
Látni ugyan nem láttam, de érzésem szerint nagyon vakarhatta a fejét, amikor azt mondta, hogy véleménye szerint 10 km/ órás sebességgel közlekedhetnek a vonatok, de a mozdonyvezetők nagyon figyeljenek, hogy veszélyhelyzet esetén meg tudjanak állni.

Mivel  "a szó elszáll...!",  a pályamesterrel az engedélyt beírattam a sorompóőr fejrovatos naplójába.
Ezután elindulhattak a vonatok szép sorban. 
Mindegyik megértesítve a "lassan bejárandó pályarészről", és indulás előtt a kocsirendezők és kocsivizsgálók figyelmét felhívtam, hogy "fejvesztés terhe mellett" kötelesek az induló szerelvényeket tüzetesen megvizsgálni, hogy a kocsikról még véletlenül se lógjon le sem csavarkapocs, sem valamelyik tömlő.
Az egészhez természetesen rengeteg idő kellett.
Az első vonat késése tényleg elérte a 100 percet.
Mivel a veszprémi és pápai vonal is egyvágányú,  magával hozta, hogy a menetrend szerinti közlekedés csak este 10 óra körül állt helyre.

Nem olyan egyhangú ez a vasút, mint néhányan képzelik!