HTML

kis vasúti történetek

Ötven évnyi vasúti szolgálat megannyi érdekes történetét osztom meg ebben a blogban.

HTML

Utolsó kommentek

  • Péter Vojnesich: @v2peti: Ez így igaz, első kézből hallottam ezt az infót. (2022.01.30. 21:09) Rangfokozatok
  • Adani: Orosházán történt, az egyik sorompó őrhelyen, mikor még nem volt villanyfűtés a bakterházban csak ... (2020.06.25. 16:50) Ugratások, tréfák
  • -terIst: Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy olvastad (2019.11.13. 11:52) "Gombó kinn van"
  • Frady Endre: Jó kis sztori! :) (2019.11.13. 11:34) "Gombó kinn van"
  • peronkakas: @Adani: Nagyon jó történet ez is. Nem mondom, hogy máshol nem történnek hasonló esetek, de a vas... (2017.10.17. 12:15) Ugratások, tréfák
  • Utolsó 20

Subaruba

2011.06.22. 15:56 walteristvan

Ugye milyen dallamos ez a kifejezés?
Nekem azóta is tetszik, mióta először (és azt hiszem utoljára is )  találkoztam vele.

Az történt, hogy rendelkező forgalmi szolgálattevő voltam azon a napon, amikor  egy előrelátott munkaterv alapján a biztosítóberendezési szakszolgálat a Győrszabadhegy  felőli Bejárati jelzőnkön olyan munkálatokat végzett, ami miatt a munka időtartama alatt ezt a Bejárati jelzőt nem tudtuk kezelni.

Pedig, hát a Bejárati jelző a legfrekventáltabb főjelző.
Éppen ezért nincs olyan állomás amelyik előtt nem lenne  -  minden vonal felől  -  Bejárati jelző.
Az oktatóm úgy mondta   -   és persze én is így adtam tovább a fiataloknak  -,  hogy a Bejárati jelző az állomás kapuja.
Ha nyitva van  -  vagyis „Szabad” jelzés van rajta   -   bejöhet a vonat az állomásra, ha pedig zárva, akkor kívül kell maradnia.

Ezt a fontos főjelzőnket, a munkavégzés ideje alatt  úgy kellett tekinteni, mintha nem is lett volna.
Márpedig ilyen nincs.
Azt írja az „Utasítás”, hogy ilyen esetben a főjelzőt használhatatlan-nak kell minősíteni és mellette csak az előírt szabályozásokkal szabad a vonattal elhaladni.

Az egyik szabály az volt, amit nekünk is alkalmazni kellett, hogy a Szabadhegy felől érkező vonatokat már  Szabadhegyen értesítette a forgalmi szolgálattevő  „Írásbeli rendelkezés”-en, miszerint a Bejárati jelző használhatatlan és a mellette adott kézi jelzés alapján haladhat el mellette a vonat.
Ezt a  kézi jelzést  úgy hívják, hogy „Szabad az elhaladás!”.
A jelzőeszköz, amivel ezt adni  kellett  -  mivel nappal történt  -  egy rövid nyélen levő négyszögletes zöld tárcsa volt, körös körül egy kis fehér szegéllyel.
A jelzést úgy kellett adni, hogy ezt a tárcsát a  „használhatatlan”  jelző mellett állva, függőlegesen kellett emelgetni addig, amíg a mozdony a jelzést adó dolgozóhoz nem ért.

A következő, amit tudni kell, hogy ki adja ezt a jelzést?
Alapesetben az állomás legszélső szolgálati helyén szolgálatot teljesítő váltókezelő, ha ilyen nincs  (a mi esetünkben nem volt), akkor egy kijelölt állomási dolgozó.

A mi esetünk ez alól is kivétel volt, mert a végrehajtási rendeletben úgy egyeztek meg az érdekelt szakszolgálatok,  hogy nem fog kiballagni esetről esetre egy állomási dolgozó a Bejárati jelzőhöz,  ez nagy luxus lenne,  hanem az előforduló alkalmakkor, a bizt.ber.-es dolgozók közül fogja valamelyik a jelzést adni.

Meg is lett szervezve a jelzésadás.
Mielőtt a biztosítóberendezésiek kivonultak a jelzőhöz, kaptak egy jelzőeszközt.
Az egyik műszerésszel, név szerint Palival megbeszéltem, hogy a nála levő rádión fogom értesíteni, ha a Szabadhegy felől  érkező vonat részére adhatja a „Szabad az elhaladás!” jelzést.
A jelzés adásának módját könnyen megtanulta.
Kivonultak a munkahelyre.

A legelső vonat Győrszabadhegy felől a munka megkezdését követően körülbelül két óra  elteltével közlekedett.
A szabadhegyi szolgálattevő megírta a „Rendelkezést” a mozdonyvezetőnek.
Amikor a vonat a Bejárat jelző felé közeledett, lezárattam  a  berendezéskezelőmmel  a vágányutat  és az érdekelt sorompót.   A vonatnak az útja biztosítva volt.
Hívtam rádión Palit.
Amikor bejelentkezett mondtam neki, hogy a Szabadhegy felől érkező vonat részére adhatja a „Szabad az elhaladás” jelzést, a jelző mellett.

 Ekkor derült ki, hogy a reggel tartott kiképzés nem bizonyult elégségesnek.
Azt kérdezte, hogy mivel adjon jelzést?
Még türelmes voltam és mondtam, hogy Palikám reggel kaptál egy ehhez szükséges jelzőeszközt.  Egy szögletes zöld tárcsáról van szó.
Hol van ez a tárcsa?

Erre énekelte  Pali   -  legalábbis én úgy érzékeltem  -, hogy:     subaruba!
Mi bajod van?  Ne énekelgess itt, hanem keresd meg a tárcsát.  Hol az a tárcsa?

Megint csak annyit dudorászott, hogy:   subaruba!
Kezdtem elveszíteni a türelmemet.
Mi baja van ennek a Palinak?   Miért énekelget itt nekem?
Ne hülyéskedj, Pali, hol az a k…….tt  tárcsa? 
Mondja, hogy subaruba!

Végül rákérdeztem, hogy mi a franc az, hogy subaruba?
És kiderült.
Mondja, hogy hát az az autó amivel lementek, abba van a tárcsa.
Végre én is megértettem, hogy a Subaru autóban van a tárcsa.
Azóta persze utánanéztem, hogy a Subaru egy japán gyártású autó.
A neve japánul a Bika csillagkép nyílt halmaza, amit a nyugati kultúrákban Plejádoknak, a magyarok Fiastyúknak  hívnak.
Hát ebben a  Fiastyúkban volt az ominózus tárcsa.

Mindenesetre mondtam Palinak, hogy menj gyorsan a  subaruba azért a tárcsáért, amíg máshova nem küldelek.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://wpsztori.blog.hu/api/trackback/id/tr183006220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2012.10.06. 21:16:23

subiduma :)
én a toyotát hallottam totojára ferdítve mondani.
süti beállítások módosítása