Életem fáján az írhatatlan hajtás

Gyarapítja lelki nedveimet,

A naponta átélt teremtés csodáját,

Ami megszépíti életemet.

Ifjúkori vágyak megszépült emléke

Jót tesz az öregkori derűnek,

Bár ott ül egy élet egész gyötrelme,

Ami miatt sosem teljesültek.

A várva várt nap - ami soha nem jön el -

Még él bennem, ki sem törölhetem.

Egy csók, ami külön elemzést érdemel,

S eltéved az ismétlődéseken.

Szomorú lesz a ház és üresnek látszik,

Hogyha eltűnt belőle valaki.

És ha megtalálunk utána akármit,

Fájdalommal telnek meg napjaink.

Csak pillanatokról szól ez az élet,

Amiket aztán magammal viszek.

Néha bátran, máskor még bátrabban élek,

S ha lehet, csak szépre emlékezek.

Az emlék, akár évekig rejtőzködik,

De a hegeket viszem magammal.

A felejtést soha nem fogom keresni,

Ragaszkodom az emlékeimhez.

A múltban nem csak az árnyékra kell lelni,

Felhasználom jövő terveimhez.