Az öreg csiroki indián mesélte,
milyen csata zajlik le minden emberbe’.

Unokája csendben, szájtátva hallgatta
s hitetlenül magát jól megtapogatta.
- Nem érzem én azt, hogy bennem csata lenne.
- No, ha nem hiszed, hát figyelj a mesére:
mindegyik emberben lakozik két farkas
egyikük a gonosz, mindene szánalmas
önző és féltékeny, kapzsi és hazudós,
erőszakos, irigy, gőgös és haragos.
A másikuk a jó, türelmes és kedves,
békés és mosolygós, szeretetre éhes.
- Ez a két farkas küzd bennünk egymás ellen
egyik sem akarja, hogy a másik nyerjen.

- Melyikük fog győzni, talán tudni lehet?

- Az attól függ fiam, melyiket eteted!

     Mese a hegymászóról

Egy merész hegymászó a fejébe vette
egyedül mászik a legmagasabb hegyre.
Évekig gyakorolt erre a nagy útra
és csak ezek után indult a hegycsúcsra.

S mert a dicsőséget magának akarta
útját a barátok előtt is titkolta.
Óvatosan mászott, mindenre figyelve,
telt az idő gyorsan és eljött az este.

De még nem vert sátrat, folytatta az útját
míg a Napot s Holdat felhők nem takarták.
Éppen, hogy fel nem ért a hegynek fokára,
már csak pár lépés volt. Megcsúszott a lába.

Roppant gyorsasággal zuhant le a mélybe,
szörnyű gondolatok tódultak fejébe.
Szeme előtt sorban minden lejátszódott,
ami életében jó és rossz adódott.

Érezte, hogy már a halálhoz közel van,
- Istenem, segíts meg! – ezt suttogta halkan.
A kötél megfeszült, sziklához csapódott,
Teste a kötélen levegőben lógott.

Az égből váratlan egy mély hang érkezett:
- Itt vagyok melletted, mit akarsz, mit tegyek?
- Én csak azt akarom, Istenem, hogy ments meg!
- Talán hiszel benne, hogy én megmenthetlek?

- Persze, én azt hiszem, mondd hát, hogy mit tegyek?
- Csak annyit tegyél, hogy vágd el a kötelet!
Csak a sóhajtása törte meg a csendet,
nem hitte el azt, hogy csak így menekülhet.

Inkább maradt tovább a kötelet fogva,
minden erejével abba kapaszkodva.

Mentőcsapat talált másnap a halottra,
a kötélen lógott teljesen megfagyva.
Hogy mi történt vele senki nem értette,
hisz nem volt a földtől csak három méterre!

Francia király volt jó ötödik Károly.
Az eset itt történt. – Vagy esetleg máshol?
Az egyik főurat rútul meggyilkolták.
Ravasz volt a gyilkos, mert meg nem találták.

A királyi udvar felbolydult miatta
minden felügyelő a gyilkost kutatta..
Hiába kutattak, nyomokat sem leltek,
viszont egy dologra sokan felfigyeltek:

az áldozat ebe reggel, délben, este
az egyik főurat acsarkodva leste
akárhova ment is mindenhol követte.
Végül, valaki a királynak jelezte.

Érthetővé vált a kutya ellenszenve,
gazdája gyilkosát felismerte benne.
De a főúr ellen nem volt bizonyíték.
A királyra várt a salamoni döntés.

Elrendelte, hogy a főúr vívjon párbajt
az áldozat árván maradt kutyájával.
Gazdája halálát az eb megbosszulva
halálos sebeket ejtett a főúrra.

A gyilkos gazember csúnyán megsebezve
a halálos ágyán bűnét beismerte.
Jogos büntetését ily módon elnyerte.
Azt persze nem tudom. Mindez igaz volt-e!

Csak ült a sarokban a ballagó buszon
nyugtalanul bámult a koszos ablakon
Mellette egy asszony nézte szótlanul
vajon miért rágja a körmét oly vadul?

Majd erőt vett rajta a kíváncsisága
Szépen rákérdezett a zavar okára:
Mondja kedves fiam, mi az oka annak,
hogy a szemeiben ilyen gondok vannak?

A fiatalember csendben elmesélte?
az elmúlt két évét a börtönben élte.
Olyat tett, amivel ezt kiérdemelte,
de szülei előtt roppantul szégyellte.

Most már két év óta nem is látta őket,
hozzá nem utaztak. Szegények, idősek.
Levelet sem írtak, semmit nem üzentek.
Attól félek nagyon, már nem is szeretnek.

Egy hete megírtam mikor szabadulok,
hogyha megengedik, hozzájuk indulok.
Ha visszafogadnak, adjanak egy jelet,
amit majd a buszról biztos észreveszek.

Kicsi házuk előtt áll egy vén diófa,
ha kellek, egy fehér szalag lógjon róla.
Talán így érthető, amiért izgulok.
Vajon meglátom-e a fehér szalagot?

Mert, ha nem látom ott nincs miért leszállnom,
Lehet, hogy örökre el kell tőlük válnom.
Az asszony megkérte cseréljenek helyet,
a fiú helyett ő figyeli a jelet.

A faluba érve messziről meglátta
sok-sok fehér szalag van kötve a fára.
Könnyezve fogta meg a fiúnak vállát.
Most már megnyugodhat, mert szülei várják.

Nélküle biztosan ők lennének árvák,
hiszen az egész fát szalagok borítják!

A világ hét csodája

Nem ókori csodákról beszélek
Vannak annál fontosabb csodák
Csodálatos emberi érzések
Alakítják életünk fokát.

 Az első csoda maga a látás.
Érzékelünk formát, színeket.
Bámuljuk a természet világát,
Élvezünk mesés képeket.

 Második csoda lehet a hallás.
Megérthetünk szavakat, zenét.
A csecsemő az anyuka hangját,
Szerelmesek a szívverést.

 A harmadik csoda a tapintás.
A bőrünk ennek érzékszerve.
Tapasztalható fájdalom, nyomás,
Reagálunk hidegre, melegre.

 A negyedik csoda lesz az érzés.
Érhet minket öröm, fájdalom.
Jól, rosszul tűrjük elviselését,
Sőt néha ki kiabálhatom.

 Az ötödik csoda az ízlelés.
Alakítja étkezés vágyát.
De ha hallgatunk finom, lágy zenét
Emeli édes íz hatását.

 A hatodik csoda a nevetés.
Minden bajra a legjobb gyógyszer
Összes porcikánk működésbe lép,
Betegség ellen legjobb fegyver.

 A hetedik csoda a szeretet
Ez minden művészet forrása.
Utánozni, másolni nem lehet,
Csak a jó szívben van lakása.

 Szeretetnek nincs kezdete, vége
Békességgel mindig együtt jár.
Áradása hasonlít a fényre
Nem állsz félre biztos megtalál.

 A szeretet a legszebb ajándék
Miénk, hogyha másnak adjuk át
Hogy életünk boldogabbá váljék
Szeretni kell mind a hét csodát.