Az történt, hogy egyik nagyon jó kollégám F. Pista, aki utoljára személyszállítási vezető volt, egy továbbképző tanfolyamon, Miskolcon,  meghalt.
A halál okáról  a munkatársak sokféle pletykát kitaláltak, de hivatalosan a szíve nem bírta a terhelést.
F. Pistáról eszembe jut egy érdekes jelenség.
Ő is a Szombathelyi Igazgatóság területéről került Győrbe.
A Szombathelyi Igazgatóság  Pápa és Veszprémvarsány felől Győrszabadhegyig terjedt.
A Pista például Gyömörei volt.
Bekerült Győrbe és a karrierje meredeken ívelt felfelé. Állomásirányító, Ügyeletestiszt, Vezénylőtiszt végül Személyszállítási vezető lett.A jelenség ami érdekes az, hogy rajta kívül még néhányan bejárták ezt a fejlődést.
V. Sanyi Porváról került Győrbe. Állomásirányító, Térfőnök, Szakszervezeti titkár, végül a Pártbizottság titkára lett:
H. Pisti is erről a vidékről jött Győrbe. Ő ugyan csak az Állomásirányítói beosztást érte el, de a felesége Kereskedelmi Főnök lett.
M. Zoli Pápáról érkezett. Állomásirányító, Ügyeletes, majd Sz.B. titkár lett.
Nem sorolom, de ennyiből is érzékelhető, hogy mintha valaki irányította volna ezt a jelenséget.
Volt köztük ugyan néhány  "Titán-káder", aki nem vitte sokra. 
Titán kádernek hívták az olyan személyt, aki valakinek a valakije volt, de nem mentek sokra vele sehol..
Úgy küldték tovább, hogy:  Ti tán tudtok vele valamit kezdeni.

Az állomásfőnök ekkor már Tóth István volt (aki beletudott beszélni a körzeti telefonba!).
A fentiektől teljesen függetlenül  Ő Adácsról került Győrbe. Ide nősült.
A zamatos beszédjéről rá lehetett ismerni, hogy honnan jött.
Az volt a szavajárása, hogy ÁPÁM!
Nem tartozik ez sem a témához, de elmondom, mert érdekes, hogy valamikor az 1800-as évek végén  az Adácsiak nagy része a vasúthoz jött dolgozni. (De a környéki falvak lakói is).  A földeket, amit kaptak,  nem bírták művelni, cselédnek nem akartak menni, így eljöttek a vasútra.
Nagyon sok mozdonyvezetővel találkoztam, aki arról a vidékről való volt.
Az egykori újságok azt írták, hogy a jobbágyság helyett választották a vasutat.
Az adácsi plébánost is tiszteletbeli vasutasnak tartották, mert a templomban felszólította a híveket télen, hogy menjenek a vasútra, havat lapátolni.
No, a főnököm erről a vidékről került Győrbe.
Ő is végigjárta a ranglétrát: Forgalmista, Állomásirányító, Térfőnök, majd Pártbizottsági titkár lett.   Az Iványi Ede nyugdíjazása után kapta pártfeladatul az Állomásfőnökséget.

Ezek után rátérhetek a lényegre, amit most akarok elmondani.
Telefonon hívott a főnök:  Ápám, holnap jelentkezel nálám!    Igenis főnök.
Másnap ott álltam a "szőnyeg szélén" és hallgattam a mondandóját.
Ápám, holnaptól te vagy a Személyszállítási vezető.

Na, hogy is van ez, gondoltam magamban?   Ez nem törődik azzal, hogy én nem a Szombathelyiektől jöttem?
Nem ellenkeztem.
Ez akkora ugrás volt a fejlődésemben, hogy már súroltam a lécet amit célként tűztem magam elé, még gyermekkoromban.
A Személyszállítási vezető ugyanis az állomásfőnök első számú helyettese volt.
Volt még egy forgalmi, egy kereskedelmi és egy gazdasági helyettes.
Irodát kaptam, teljes felszereléssel  (titkárnő ugyan nem volt benne), de igénybe vehettem a főnök titkárnőjét, aki  a két Iroda közötti előszobában tevékenykedett.
Tehát az előszobától jobbra volt az állomásfőnök irodája, balra pedig az enyém.
A titkárnő rendes volt, de nem nagyon engedtem, hogy az én anyagomat gépelje, mert nem bíztam senkiben és szerettem magam fogalmazni és "helyesirni" a tőlem kikerülő anyagot.

Minden, ami a személyszállítással kapcsolatos, az én feladatkörömbe került.
Rengeteg volt ilyen  -  hála Isten  -  és én nagyon élveztem az intézkedést.
A menetrendkészítés alapjait én kezdtem, illetve én jártam ki a Megyei Tanácshoz, hogy mérjék fel az igényeket a vidékről bejáróktól.  Főleg a munkásvonatok viszonylatában.
Csak a Vagongyárba kb tízezer ember járt be dolgozni!
Akkor is elmondtam mindenhol, most is mondom:  a menetrendet nem a vasút készíti!
A vasút csak összeállítja  -  jól. rosszul  -  az igénylések alapján.
Aztán az életbeléptetést követő egy hét alatt kiderült, hogy mekkora hülyeség (szidták is miatta a vasutat  -  indokolatlanul).
Én feleltem a vonatok és a pályaudvar tisztaságáért.
Volt vele néhány apró gondom, mert kezdetben manuális munka folyt, sehol egy gép, sehol egy  jó szerszám.  
Volt ugyan egy segítőm, a M. Zoli, akit nem is csak a háta mögött, a beosztottjai Vajdának hívtak.  Nem kell mondanom, hogy kik voltak a beosztottak.
Nem volt velük semmi bajom csak fizetésnapok táján.  Ilyenkor mindenki nehezebben ébred, ha előtte megünnepli a fizetésnapot. A Zoli folyamatosan a nyakukon ült!
Hozzám tartozott a talált tárgyak kezelése.  Külön misét érdemel.
A panaszkönyvek beírásait a főnök legtöbbször nekem szignálta ki.
Nekem kellett megszervezni a csoportos utazásokat, iskolai kirándulásokat, később a különvonatokat.
Nem utolsó sorban az úgynevezett "K" vonatok biztosítását. Erről később még lesz néhány szavam.  (Ezek kormányzati különvonatok voltak).
Meg kellett szerveznem a délelőtti, délutáni ügyeleti beosztást.

Egyszóval, ha nem is állomásfőnök, de a területemen teljhatalmú főnök lettem.
Ha a főnök valamiért nem volt az állomáson, én voltam az első számú helyettesítője.
Aláírási joga a főnöknek és a négy helyettesének volt.
Ezenkívül "szabad-szombatokon" én helyettesítettem a Győrszentiváni állomásfőnököt is.

Az Igazgatóságban is jó feletteseim voltak. 
Azonkívül, hogy egy alkalommal részt vettem egy kéthetes személykocsi tisztítási tanfolyamon, évente egy-két alkalommal az ország személyszállítási vezetői , "értekezletet" tartottak, mindig más helyen.    Ezek a megbeszélések alkalmanként három-négy napig is eltartottak.  Voltunk Szegeden, Pécsett,  Hatvanban, Fonyódon (itt azért, mert egyik kollégának itt volt pincéje).   Az elődöm a miskolci megbeszélést "nem élte túl!".

Nagyon sok olyan ismerősöm lett, akik később nagyon sokszor próbáltak rábeszélni, hogy menjek fel az Igazgatóságba dolgozni  (nem sok vasutasnak volt akkor még két diplomája).

Nem álltam kötélnek.
K. Sanyi, aki forgalmista kollégám volt, felkerült Pestre. Egyszer amikor fenn voltam Pesten, mondta, hogy látogassam meg. (Ismertem a feleségét is). A Keletitől villamosoztunk 40 percet, onnan buszoztunk 20 percet, utána már csak 10 percet gyalogoltunk.
Mondtam is neki, hogy ha te Pesten laksz  (Újpalota), akkor én aki Győrtől 10 kilométerre levő községben lakok, nyugodtan mondhatom magam Győrinek.

Csodálatos beosztásom lett tehát.
Persze ez sem volt izgalommentes.
Az izgalmas helyzetekről be fogok számolni.

A lényeg az, hogy a vágyam, hogy főnök legyek,  majdnem  teljesült.
Hátratett kézzel sétálhattam a peronon, jobbra -balra köszöngetve az ismerőseimnek.
Meg-meg szólítva a beosztottakat.     Azt az ablakot töröld le légy szives, mert összetapogatták a gyerekek!
Hát nem csodálatos?