Az úgynevezett védett kormányzati vezetők utazásaira a vasút mindig nagy gondot fordított.  De gondolom, hogy más közlekedési ágnál is így történt.

Az utazás általában kormányzati különvonatokkal történt.
Ezek a különvonatok legtöbbször a kormányfő igényei alapján készültek.
Ilyen különvonat volt a közismert "Árpád"  (MÁV 20-26-os), ami a GANZ-ban készült 1934-40 között.
Volt egy termes motoroskocsi is kormányzati utazásokra, ez volt a LÉL  (MÁV 49), ez is a GANZ-ban készült 1936-ban.
Szintén a GANZ-ban készült 1944-ben a "Hargita" nevű Bbmotor, amivel Rákosi Mátyás utazgatott.

Nem tudom, hogy van-e valaki, aki nem hallotta a  Győri Vagongyár egykori vezérigazgatójának nevét?   Horvát Edének hívták.  Nagy hatalmú vezető volt.
Lehetett is.  Körülbelül háromszázezer ember dolgozott a Vagongyárban.
A népnyelv úgy hívta a Dunántúlt uraló két vezető birodalmát, hogy "Ede-lény", a Horváth Ede után, és Burger-land, a bábolnai vezér nevéből eredeztetve (aki az ötösfogatot ajándékozta Hruscsovnak).

Horváth Ede a vezetőmérnökével felkereste Kádár Jánost és felajánlotta, hogy a Horthyéktól örökölt, elöregedett kormányzati vonat helyett a Vagongyár készít egy új kormányzati vonatot.
A vezérigazgató először felajánlotta, hogy a vonatot ajándékba adja gyár, de ezt Kádár nem fogadta el.  Végül valamelyik minisztérium kifizette, hogy mennyit, arra utaló feljegyzést nem találtam.

Kádárnak az volt a kérése, hogy legyen rajta egy különszoba, ahol sakkozni, kártyázni lehet és két kijárata legyen.  Ez el is készült 16 fő részére.
A vonaton volt még konyha, fürdőszoba, zuhanyozó, 2 és 4 fős hálórész is.
Amikor a vonat,  a hozzátartozó kormányzati előfutó, felvezető szerelvénnyel együtt, elkészült, az egyik szakember hiányolta, hogy az elején nincs vörös csillag.
Horváth Ede megnyugtatta:  "Az öreg személyes kívánsága szerint nem került az elejére vörös csillag!"

A kormányzati vonatot, valószínűleg a színe miatt,  "Ezüst nyíl"-nak nevezték el.

Akkoriban úgy ment, hogy este elindultak vele az ország vezetői és reggelre megérkeztek a kívánt helyre (Prága, Varsó, Berlin, Bécs, Belgrád, vagy Várna), nem zavarta őket senki.

A kormányzati különvonatok közlekedésére külön Utasítást szerkesztettek, az F. 10-est.
A tetejére rá volt írva, hogy:  "Szigorúan bizalmas!"
Az ilyen vonatok közlekedéséről, főleg a menetrendjéről, csak a főnököket értesítették.
A főnök aztán megtette a szükséges intézkedéseket. 
A vonaton utazók valószínű nem is tudtak róla, hogy mennyi embert kellett mozgósítani egy kormányzati különvonat közlekedtetéséhez.

Csak néhány teendő:  A vonatnak menetrendet kellett készíteni, a konkrét igények szerint.  Hol álljon meg, meddig közlekedjen stb.?
Személyzetet kellett hozzá biztosítani.  Műszaki kísérőt, forgalmi kísérőt, mozdonyvezetőt és nem utolsó sorban Vonatparancsnokot, aki az egész vonat biztonságáért felelt, tehát az ő utasításait kellett a személyzetnek követni.
Értesíteni kellett az érdekelt dolgozókat a főnökökön keresztül.
Az érintett útvonalon a vasúti pályát legalább háromszorosan be kellett járni, ellenőrizni.
A vasúti forgalmi osztály a menet előtt 24 órával járművel utazott végig a vonalon.
A pályamesterek a saját vonalrészüket  (a győri például Tatától Hegyeshalomig, ha nem Győrig jött a különvonat) a várható érkezés előtt legalább 2 órával.
Az állomásfőnökök az állomás területén levő váltókat, vágányokat ellenőrizték.
A távközlő és biztosítóberendezési főnökség arra ügyelt, nehogy a vonat közlekedése közben történjen jelző vagy sorompó meghibásodás.
A főnököknek ezen kívül ügyeleti szolgálatot kellett teljesíteni, azokon az állomásokon is ahol a vonat áthaladt (az érkezés előtt legalább egy órával).
De képzeljék csak el a főnökök helyzetét.  Mindenre ügyelni.  Minden szolgálati helyre megfelelő embert állítani, az ott dolgozón kívül egy ügyeletest is.
Törődni kellett azzal, hogy a különvonat által érintett vágány mellett mindkét oldalon legalább két vágány szabad legyen (kivéve a szigetperonos állomásokon).
A tolatási mozgásokat a vonat érkezése előtt legalább 10 perccel be kellett fejezni.
De a főnök már fél órával előbb is a száját rágta:  - Hagyjátok már abba a tolatást!
A főnöknek azután olyan helyen kellett a vonatot "fogadni", hogy a vonatról látható legyen.  A kiinduló és a végállomás főnökének jelentési kötelezettsége is volt a védett vezető felé.
A különvonat legtöbbször három részből állt. Az  előfutó ill felvezetőből  (mindig kíváncsi voltam rá, de sohasem tudtam meg, hogy az ezen szolgálatot teljesítők ugyan mennyi pénzt kaptak, hiszen az életüket tehették kockára).  Ezután következett  kb. 15 percnyire a kormányzati szerelvény, amit szintén kb 15 perc múlva az után biztosító követett.

A három egység között a vágányutat megbontani, feloldani nem volt szabad.
A vonatok részére a forgalmi szolgálattevő engedélyt csak a főnök jelenlétében kérhetett illetve adhatott.  Ráadásul a vonatok engedélyét  az úgynevezett Fejrovatos naplóban
örök irónnal (vagy tintával) kellett beírni  (ehhez tudni kell, hogy a szabályok szerint ebbe a naplóba csak tintairónnal volt szabad írni, amiről tapasztalatom szerint a mai fiatalok azt sem tudják mi fán termett  -  mármint a tintaceruza), ráadásul kétszer kellett kérni az engedélyt és beírni is kétszer kellett.
Kétvágányú pályán a menet, a másik vágányon közlekedő vonattal nem találkozhatott.

Azon az állomáson, ahol a vonat végállomása volt, a főnök napokig nem aludt, mert azon izgult, hogy minden rendben menjen.
A szabály az volt, hogy a vonatot úgy kellett megállítani, hogy a kiszállásra kijelölt lépcső a meghatározott helyen legyen. Ezt úgy lehetett elérni, hogy a szerelvényt le kellett mérni a vezetőállás ablakától a leszállásra kijelölt lépcsőig, és a  "Megállás helye" jelzőt úgy kellett a vágány mellett elhelyezni, hogy a mozdonyvezető, ha úgy állította meg a vonatot, hogy az ablak a táblával egy vonalban legyen, akkor a szőnyeget a lépcsőhöz előre el lehetett helyezni.

A kormányzati különvonatok általában probléma nélkül leközlekedtek.
Az a néhány aprónak mondható eset, ami mégis előfordult, a legközelebbi sztoriban kerül terítékre.

A különvonat szerelvényéről még annyit elmesélek, hogy jelenleg a kormányfőink nem utaznak vele.  Egy időben elterjedt, hogy Orbán Viktor és Medgyesy is utazott vele, de ez csak kacsa.
A szerelvényt ma cégek, üzemek, sőt magánszemélyek is bérbe vehetik rendezvények vagy például lakodalmak rendezésére.