A személyszállítási vezetői beosztásomnak a Körzeti Üzemfőnökség kialakítása vetett véget.
Pedig nagyon jól éreztem magamat.  Végre főnök lehettem a magam területén, a személyszállításnál.
Nagyon sok jó dolog történt velem.  Sok, addig ismeretlen ember lett nagyon jó ismerősöm az egész vasút területén,  sőt még a vasúton kívül is.
Rengeteg iskolával alakult ki jó kapcsolatom.
A megyei és városi Tanács munkatársaival is naprakész kapcsolatot tartottam.
A vasúton belül a Vezérigazgatóságon és a budapesti igazgatóságon a személyszállítással foglalkozókkal naponta tartottam a kapcsolatot.
Mivel, Győr város három vasút igazgatóság találkozási pontja is,  nevezetesen a budapesti,  a szombathelyi és a GySEV igazgatóság vonalai itt találkoznak, mindhárom igazgatóság személyszállítási vezetőivel együtt kellett tevékenykednem.
Különvonatokhoz legtöbbször a szombathelyi igazgatóság segített ki vasúti kocsikkal.
A nosztalgiavonatokat leginkább a  GySEV  szervezte.
Velük különösen jó volt a kapcsolatom, egészen addig, amíg egy rajtam kívülálló ok ezt meg nem szakította.
Negyedévenként a GySEV igazgatóság nem feledkezett meg rólam sohasem amikor a prémiumot osztotta.
Egy alkalommal, amikor esedékes volt ez a prémium, meglepődve tapasztaltam, hogy  kimaradtam belőle.
Nem hagytam szó nélkül.  Felhívtam a soproni kollégát, hogy tájékoztasson erről  "katasztrófa helyzetről".
Még jobban meglepődtem amikor elém tárta, hogy azért maradtam ki a jutalomból, mert  nem jól szerveztem meg egy győri személyszállítási értekezletet.
Kezdett a dolog érdekelni.  Miről van szó?
Kiderült, hogy akkor történt az eset, amikor én a  rendes szabadságomat töltöttem, ha nem is pihenéssel, de a jobban fizető málnaszedéssel, körülbelül egy hónapon keresztül.
Ezalatt az idő alatt írtak nekem egy levelet, hogy ekkor és ekkor személyszállítási értekezletet tartanak Győrben.  Engem bíztak meg ennek a megszervezésével.
Igen ám, de a levelet nem hozták utánam a málnásba, sőt még csak nem is üzent senki, hogy valamilyen teendőm lenne.
A főnök ugyan elolvasta a levelet és megbízta egyik szakszervezetis  "félvezetőt", hogy intézkedjen.
Az illető nem tudta, hogyan is kellene intézkedni, ezért nem is tett semmit. 
Nem értesítette az illetékeseket, ahogy ez elvárható lett volna.
Amikor a  GySEV  képviselői megjelentek, kiderült, hogy nincs senki, akivel értekezhetnének, de még hely sincs, ahol leülhetnének.
Dolgavégezetlenül és bosszúsan utaztak haza.
Később olvastam a főnökünknek írt levelet az esetről, miszerint a győri személyszállítási vezető nem szervezte meg az értekezletet, emiatt az sikertelen volt. Helyettem egy szakszervezeti megbízott várta őket, aki nem tudott intézkedni.
Persze a soproniak mit sem tudtak arról, hogy én szabadságon voltam.
Azt hitték én mulasztottam el az intézkedést.  Ezért nem jutalmaztak.
Magam részéről azt hiszem, hogy jogosan estem neki a főnökömnek, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe  hozott engem.  Persze, nem ismerte el.
A Soproniaknál pedig hiába mentegetőztem, az nem segített rajtam.

Ez volt az egyik oka, hogy nem akartam tovább ennek a főnöknek a jobbkeze lenni.
Történt még egy  "apróság", amit a mai napig nem tisztáztam a főnökömmel,  és most már bizonnyal nem is fogok  -  ezen a világon.
Az én feladatom volt, hogy az ügyeletes beosztást elkészítsem. Előzetesen az érdekeltekkel egyeztettem, hogy kinek melyik időpont felel meg.  Legszívesebben persze senkinek nem tetszett egyik időpont sem.  Mert a délelőtti ügyeleti beosztás lehetetlenné tette, hogy a munkáját végezze.  A délutáni ügyeleti beosztás pedig a szabad idejét vette el.  De mindig meg tudtam egyezni mindenkivel.  A következő heti ügyeletes beosztást  péntek reggelre le szoktam gépelni és beadni a főnöknek, hogy írja alá.  Ez 10-11 óra körül megtörtént általában és ki is tudtam függeszteni, hogy mindenki lássa, mikor ki lesz az ügyeletes.
Most is így tettem.  Leírtam az ügyeletet és beadtam a főnöknek.  10 óra körül érdeklődtem, alá van-e írva.
A főnök azzal fogadott, hogy :  Ápám, nem írtam alá!    Kérdeztem az okát.
Nem mondta meg, csak azt hajtogatta, hogy nem írja alá.
Mi lehet a makacsság oka?    Átnéztem az egészet.  Saját magam gépeltem, úgy , mint máskor is  (számítógép még nem létezett).  Nem találtam benne hiányosságot.
Viszem vissza  főnökhöz, hogy írja alá.   Nem írom alá, mondta szigorúan.  De miért nem, főnököm?
Írd át, mert így nem írom alá.    Mondtam, hogy ebben egy szikirányi hibát sem találok.
Nézd át!  -  mondta és visszadobta a papírt.
Nekiestem.  Átnéztem újra, hogy kit, mikorra osztottam be.  Nem találtam kifogásolni valót.  Mindenkivel egyeztettem.  Magamat is beosztottam méghozzá két alkalomra is.
Jézus Máriám!   Csak neeeem?
De valószínű, hogy igen. 
Amikor magamat beosztottam, figyeltem arra, hogy ki lesz szolgálatban a forgalmisták közül.  A nagyszájú, káromkodós asszonnyal nem szerettem.  A folyton nyafogó kislánnyal szintén nem szívesen voltam.  De volt egy karakán kis csaj.  Ügyes, jó mozgású, helyes kislány volt.   Beírtam magamat ügyeletbe akkorra, amikor ő volt szolgálatban. 
Mi volt a hiba?
Hát az, hogy  ez a kislány elég sűrűn volt hivatalos a főnöki irodába.
Hogy miért?  Ki tudja?  Gyanúsítgatni pedig nem szabad senkit.
Hát itt hibázhattam!  Rögvest kijavítottam a beosztást, hogy ne a kislánnyal legyek.
És csodák csodája, a főnök aláírta a beosztást.
Rákérdeztem, hogy tényleg az volt az oka, hogy nem írta alá?
Persze, nem ismerte el, hogy féltékeny volt,  irigy  volt.  De biztosan így volt.

Az igazi ok,hogy nem maradtam személyszállítási vezető az   a Körzeti Üzemfőnökség megszervezése volt.
Ez miből állt?
Ez abból állt, hogy az eddigi állomásfőnök lett az Üzemfőnök. 
Maradt az irodájában.  De jött a Körzeti üzemfőnökség sleppje.  Négy KÜF helyettes.  Az egyik közülük, a forgalmi, elfoglalta az én csodálatos irodámat. Lett egy új állomásfőnök, aki kapott egy kis zugot a forgalmi mellett.  Csakúgy, mint én.  A forgalmi irodából választottak le egy lyukat, az lett az én "irodám"
És már nem voltam a főnök helyettese, hanem csak egy beosztott, aki a személyszállítással foglalkozik. 
Megmondhatom őszintén, hogy ez nekem egyáltalán nem felelt meg.
Amikor a civil ismerőseim érdeklődtek, hogy mi történik a vasúton, csak annyit mondtam, a KÜF-re célozva, hogy   "küfködünk!"
Bementem  a főnökömhöz, aki most már az üzemfőnök volt és megmondtam neki őszintén, hogy az új munkakör engem nem elégít ki, és nézhet  nagyképűnek, de az én tapasztalatom és iskolai végzettségem nem ehhez a munkakörhöz illik.
Kértem magamat vissza forgalmi szolgálattevőnek.  Ott legalább a magam ura vagyok, amit intézkedek azért én vagyok felelős.
  Ráadásul sokkal többet keresek, mint nappalos beosztásban.
Nem gördített akadályt.
Így a következő hónap elején már visszatértem az irányító toronyba, ahol nagyon jól éreztem magam.
Nem sokáig tartott ez az állapot sem.  De ezt legközelebb mesélem el.