A Tanműhely tanulói az első  (13/b)  és második (14/b)  tanév között, június közepétől, az utolsó tanítási napot követően, nyári termelési gyakorlaton vettek részt.

Kezdetben  (2001-től  2006-ig) a nyári gyakorlat négy hetes volt.

A négy hét közül egy hetet általában a pénztárakban  (MÁV-Start),  egy hetet az áruszállításnál  (MÁV Cargo) és két hetet,  természetesen, mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze és én osztottam be a négy hetet, ezt a két hetet a forgalomnál  (Pályavasút) töltötték a tanulók.

Azt, hogy ki melyik állomáson töltse a négy hetet, szintén nekem kellett meghatározni.
Eleinte figyelembe vettem a tanulók  ilyen irányú idényeit, kéréseit.
Ezek a kérések arra irányultak, hogy a lakóhelyükről ne kelljen messzire menni, sőt némelyikük még azt is számításba vette, hogy az anyja vagy apja melyik állomáson dolgozott a vasúton.  Vagy úgy, hogy oda szeretett volna menni, vagy úgy, hogy oda aztán nem.

A nyári gyakorlat megszervezése elég időigényes feladat volt, mert legelőször egyeztetni kellett a szóba jöhető állomások főnökeivel.

A tanulókat ugyanis csak felügyelet alatt lehetett foglalkoztatni.
A főnöknek kellett a dolgozói közül kijelölni felügyelőt, sokszor nem is egyet, mert egy felügyelőhöz legfeljebb két tanulót lehetett beosztani.

Igyekeztem elosztani a tanulókat úgy, hogy egy állomásra kettőnél több ne kerüljön, így a felügyelő maga a főnök lehetett. 
A felügyelettel megbízott, ezért a tevékenységért, a vasúttól bizonyos járandóságot kapott

Az első nyáron 23 tanuló ment gyakorlatra.
Közülük négyen laktak Győr közelében. 
Ők Győrbe lettek beosztva.

Mivel Győr állomást  töviről-hegyire ismertem,  a forgalomnál töltendő napjaikat úgy osztottam be, hogy az állomás minden pontját megismerhessék a két hét alatt.

A többiekkel elleptük az Észak-Dunántúl jó néhány állomást.
Voltak tanulók  Veszprémben, Veszprémvarsányban, Pápán, Gyömörén, Szemerén,  Sopronban, Csornán , Rajkán, Hegyeshalomban, Kimlén,  sőt messzebb is, mint például Nagyigmándon,  Kisbéren, Komáromban, sőt még Nagykanizsán és  Fonyódon is.
Volt olyan nyár amikor Ceglédre, Hatvanba,  Kecskemétre is küldtem tanulókat.

Ezt a szétszórtságot hamar megváltoztattam,  már a negyedik nyártól iparkodtam úgy szétosztani a tanulókat,  hogy közelebb legyenek Győrhöz, vagy éppenséggel Győrben legyenek.
Erre azért került sor, mert a gyakorlat alatt ellenőriznem kellett a tanulókat, ami nagyon sok időt vett igénybe, mert szerettem volna eljutni egyszer-kétszer mindegyikhez.
Egyrészt azért, hogy lássam mivel foglalkoznak, másrészt azért, mert így nagyon sok vasutas ismerőssel találkozhattam, akikkel eddig csak telefonon tartottam kapcsolatot.

Nem árulok el titkot, hogy a nyári gyakorlat alatt,  főleg olyan esetben, amikor egy szolgálati helyre többen is kerültek,  néhány nap elteltével az ott dolgozóknak már láb alatt voltak.
Egy-két nap alatt a tanulók kezdeti kíváncsisága, érdeklődése is megszűnt, így nem egy ellenőrzéskor azt tapasztaltam, hogy az én gyermekeim egy eldugott sarokban, vagy az oktatóteremben vagy ha ilyen nem volt az állomáson, akkor a váróteremben félrevonultak és kártyáztak

A magam részéről ugyan elláttam őket feladattal, ami arra vonatkozott, hogy figyeljenek meg mindent az állomáson, ami az állomásra jellemző.
Vágányokat, váltókat, sorompókat, biztosítóberendezést,  szelvényezést, a vonatokat, a naplókat, távbeszélőket, amit a forgalmi szolgálattevő használ.

A következő év elején ezeket a „dolgozatokat” leosztályoztam és ezzel kezdődött az új tanévük.
A leleményesség azonban nem hiányzott a tanulóimból, mert azt vettem észre, hogy nagyon sok  feladatmegoldás egyforma:
Ha megkérdeztem, hogy miért hasonlít egyik dolgozat a másikra, azt mondták, hogy egy állomáson voltak. 
Elmeséltem nekik hogy az egyszeri iskolában a tanulók dolgozatot írtak. A tanár észrevette, hogy két dolgozat teljesen egyforma.
Számonkéréskor megkérdezte az egyiket, hogy miért a szomszédja dolgozatát másolta le.
Az illető rákérdezett:  Honnan tudja tanár úr, hogy én másoltam az övéről és nem ö az enyémről?
Onnan, hogy ő azt írta a harmadik kérdésre, hogy "nem tudom", te pedig azt, hogy "én sem"!
Ravasz!

Évről évre nekem is változtatnom kellett a feladatokon, mert  a leleményességüknek alig volt határa.
Feladat volt az állomás  „Torzított helyszínrajzának” elkészítése.
Ezt vagy kimásolták az állomási végrehajtási utasításból, vagy Üzemi tervből,  vagy egyikük lerajzolta a többiek lefénymásolták.
Kaptak olyan feladatot, hogy írjanak fel egy állomásra érkező vonatot Vonatterhelési kimutatásra.
Nézem a feladatot, látom, hogy csak egy kocsi van felírva.
Kérdezem, hogy miért?

Mondja a fiú, hogy kilesett egy olyan vonatot,  ami akkor nap csak egy kocsival érkezett.
Arra is rájöttem, hogy „kis” állomásra nem érdemes küldeni a tanulókat, mert nem találkoznak mindennel, amit tanultunk.
De leginkább azért, mert nem vették őket rövid pórázra.
A napi beosztást az ottani főnök jelölte ki.
Annyi előírás volt, hogy csak nappal oszthatók be, naponta hét órára.
Volt, ahol  héttől tizennégy óráig voltak, volt ahol nyolctól tizenötig.

Egyik nap délelőtt 9 óra körül láttam a peronon négy fiút, akik Öttevényre voltak beosztva.
Kérdezem tőlük, hogy miért mennek ilyen későn?
Azt mondták, hogy a főnök megengedte.
Elképzelhető, nem bántottam őket.

Ugyanezen a napon,  11 óra után kinéztem a város felé tekintő ablakon az irodából és kit látok?   A négy „öttevényi” fiú ballag a város felé.
Hamar megunták.  Vagy őket unták meg a dolgozók.
Többször nem küldtem kisállomásra gyakorlatra senkit.
De Győrben is előfordult, hogy 9 óra körül fel jött az irodámba két fiú, akiket, az akkor még  üzemelő  I. HK-ba  (Helyi Kapcsoló, váltókezelői szolgálati hely) osztottam be.
Na, mi van veletek, miért nem vagytok a szolgálati helyen?

Azt mondják azért, mert nem engedi be őket az ott szolgálatot teljesítő hölgy.
Hét óra óta üldögélnek a szolgálati hely lépcsőjén, de már megunták.
Kimentem velük a szolgálati helyre.
Kiderült, hogy az nap az állomáson vágányzár és feszültségmentesítés volt.
A fél állomás le volt zárva és villanymozdonyok nem közlekedhettek, legfeljebb leeresztett áramszedővel.

Az ilyen helyzet nagy odafigyelést követel a dolgozóktól és meg kellett értenem, hogy ebben az esetben a  váltókezelő hölgynek nem hiányzott, hogy még két tanulóval is törődjön.
El küldtem őket másik szolgálati helyre, ahol nem voltak útban.

A nyári gyakorlatok megszervezése egyre nehezebbé vált.
Kezdetben felhívtam telefonon az illető állomás főnökét és egyeztettem vele a gyakorlat időpontját.
Ő pedig, mivel az egész állomás főnöke volt, be tudta osztani a szükséges munkahelyekre.

Később egyre nehezebbé vált a gyakorlat megszervezése, mert a főnök csak a forgalmi részre tudta beosztani a tanulókat.
A MÁV-Start és a Cargó  (akkor még TÁK) külön főnökséggel rendelkezett.
Sokszor, sőt legtöbbször, ez a főnökség nem is azon az állomáson volt, ahova a gyerekek mentek.
Ha Pápára küldtem egy tanulót, akkor ezt meg kellett beszélnem a pápai főnökkel, a szombathelyi, a fehérvári, a celldömölki  főnökségekkel.
Néha egy-egy tanuló intézésére ráment egy délelőtt.
Az adminisztrációra pedig két-három hét is.
Készíteni kellett ugyanis egy, kettő vagy több  (létszámtól függően) Megbízólevelet a Munkavédelmi Szabályzat előírásai szerint.
Ezt el kellett küldeni az illetékes főnökségre.
Egy tanulóét három helyre.
Onnan elküldték arra a szolgálati helyre, ahova a tanulót küldtem.
Ott a helyi főnök kijelölte azt a dolgozót, aki a tanulóra felügyelni fog.
Ez a felügyelő kitöltötte a Megbízás rá vonatkozó adatait.
Aláírta és visszaküldte a főnökségre, ahol szintén aláírták, bélyegezték és visszaküldték hozzám.
Most egy kicsit!?  nagyképű leszek.
Azt kérdezték, hogy hova küldjék nekem a kitöltött Megbízólevelet?
Mondtam, hogy ez nem probléma.
Csak írják rá a nevemet.  Címet nem szükséges. Biztosan meg fogom kapni.
Persze ez így túlzás. De ha csak a nevemet és azt írják rá, hogy Győr állomás,  biztosan megkapom.

Amikor a Megbízólevél visszaért hozzám, az öt eredeti példányt elküldtem a Tanműhelyvezetőnek Kőbányára, mert az ő bélyegzője és aláírása szintén kellett a bizonylatra.
Amikor már ő is elrendezte, elküldte hozzám.
Készítettem még vagy három másolatot, mert  ez olyan fontos irat volt, hogy még a takarítónőnek is kellett belőle küldeni.
(BGOK,  Tanműhelyvezető, Iskola, Iparkamara, a főnökségek, a felügyelők, sőt egy példányt magamnál is kellett tartani.)

2011-ben a nyári gyakorlatot is drasztikusan megváltoztatták.
Ez abban nyilvánult meg, hogy  a GySEV nem vállalta a tanulók nyári gyakorlatát (nem tudom megmondani, hogy ki kivel veszhetett össze, vagy csak nem volt rá keretük?).
Ugyanígy elzárkózott ettől  -  magyarul nem tartottak igényt a tőlünk kikerülő
munkaerőre  -a Start is és a Cargó is.
Ebből az következett, hogy a négy hét gyakorlat lerövidült három hétre, mert a gyerekeket csak a pályavasút (a forgalom) fogadta.
Ide elég volt három hét.
Ráadásul valamennyi tanuló Győr állomáson töltötte a nyári gyakorlatot, függetlenül attól, hogy hol lakott.

16 tanuló lepte el Győr állomást.
Annyi változás volt még, hogy egy felügyelőre már legfeljebb négy tanulót lehetett bízni.
Így a 16 tanulóhoz négy felügyelő kellett.

A győri főnök úgy oldotta meg a felügyeletet, hogy egy tapasztalt dolgozójára bízta valamennyit, aki három héten keresztül cipelte a gyerekeket szolgálati helyről szolgálati helyre.
Az állomást ismerte, mert végigjárta ő is az összes szolgálati helyet és beosztást.
A tanulók feladatainak megoldását is segítette.
Az összes gyereké ugyanolyan lett.

Nem irigylem az idei nyári gyakorlatot felügyelőket.
A tapasztalt dolgozó ugyanis már nyugdíjba ment. 
Már a tavalyi három hetet is magánszorgalomból vállalta.

Persze az élet azért nem fog megállni.