Vasárnap nappal nem szokott sok munka lenni.
Néhány rendszeres vonat érkezett és indult, ezekkel könnyen megbirkóztunk.
Ráadásul főnökök sem lesték, hogy ki mit dolgozik.
Némelyikünk olvasott, mások beszélgettek.
Ezen a napon hárman voltunk kocsifelírók, mert jött egy tanuló (az egyik állomásirányító fia),akit mellém osztott be a főnök. Ekkor  indulós kocsifelíró voltam.  Mindhárman egyidősek voltunk, tele tervekkel, elgondolásokkal.  Főleg Jancsit, az érkezőst faggattuk, mert nemrégen jöttek haza Caracasból és rettentően érdekelt bennünket, hogy miből gondolták: itthon jobb lesz.

Hallottuk, hogy a belső helyiségben, ahol a kocsiintézők tevékenykedtek,  szól a telefon.
Kisvártatva rohan ki a ktg-s (kocsiintéző), hogy ideszóltak a Kereskedelmi Főnökségről, ne menjünk ki az épületből, sőt csukjuk be az ajtókat, ablakokat, mert az  Élőrakodótól megszökött egy bika.

Mi az, hogy ne menjünk ki.  Három ilyen  Toldi Miklós, mint mi voltunk ugyancsak nem fog megijedni egy bikától.
Már mentünk is amerre a bikát gyanítottuk. Könnyen rájöttünk merre keressük, mert hallatszott  az emberek kiabálása.  Adták a tanácsokat, parancsokat egymásnak.
Ne oda menj!  Állj félre!  Vedd le azt a piros pulóvert !  Hozd a kötelet !  Állj eléje !

Hamarosan megpillantottuk a bikát. Szegény nem nagyon tudta, hogy mitévő legyen. Kereste a réseket. Bent járt a Rendező pályaudvaron az első és második vágány között.
Mindkét vágányon volt  kb 10-10 kocsi.  A két kocsisor között baktatott. Amikor a kocsisor végére ért visszafordult a második és harmadik vágány közé mert látta, ha egyenesen megy beleszalad az őt váró emberekbe.
Ezt a  kb 10 kocsit néhányszor megkerülte, mert senki sem mert eléje állni, sem mögéje lopakodni.

Mi is tanakodtunk, mit kellene tenni, hogy helyére tereljük szegény jószágot.
Azt javasoltam, hogy legelőször csukjuk be a nagykaput ami a városba vezet, mert ha a bika ki talál futni, olyan lesz a győri utca, mint Pamplomában.
De hogyan tovább?
Eszünkbe jutott  Arany János  Toldija, amiben Toldi eléje állt a bikának, megragadta a szarvait és vitte a vágóhídra. Megemlítettem, hogy Ilosvai Toldija viszont a bika után settenkedett, majd a farkát ragadta meg és annál fogva húzta a vágóhídra.
Na ezen egy kicsit elvitatkoztunk.

Még szerencse, hogy előkerült Sz. Gyula bácsi, a kocsimester (akkor még ilyen is volt, ő hozta szinkronba az egy időben munkálkodó tolatócsapatok munkáját).
Gyula bácsi már sok mindent látott, sok mindent átélt.  Mesélik az idősebbek, hogy egy- szer benn maradt a kocsik között amikor húzták a szerelvényt. Elfeküdt a sínek között és amikor az utolsó kocsi is elment fölötte, felállt, leporolta magát és dolgozott tovább.
Vagy egyszer, ezt már én is láttam,  egy áthaladó vonatban egy égő kocsit vettek észre, a vonat közepén.  Megállították a vonatot, de senki nem mert odamenni, hogy a kocsikat szétakassza.  Gyula bácsi odament, leakasztotta, előrehúzatta az égő kocsit, azt is leakasztotta, a vonat elejét előrehúzatta. Így már nem veszélyeztette a többi kocsit.
A felső vezeték kikapcsolása után jöhettek a tűzoltók.

Hát jött a Gyula bácsi és már intézkedett is.  Nagy kötelet adjatok. Kapott.  A második és harmadik vágányon levő utolsó kocsikat a kötéllel összekötötte úgy 80 cm magasságban. Odarendelte két oldalra, hogy a bika ne lássa meg őket ha jön, az állat gondozóit. Jó izmos legények voltak. Mondta nekik, hogy hozzák a köteleket, pányvákat.
 A bika valamit megsejtett, mert egyáltalán nem volt neki sürgős az akadály felé rohanni.
Mi biztonságos távolságból figyeltünk.
Gyula bácsi számítása bevált: Szólt a bika mögött levőknek, hogy mérgesebben tereljék, mert ha sétál észreveszi a kötelet. 
Felgyorsultak az események. A bika nekiszaladt a kötélnek és orra bukott. A  gondozók azonnal rávetették magukat és jól megkötözték. Ha nem is nagy kedvvel, de egy kis ellenkezés után a bika hajlandónak mutatkozott, hogy a többi állathoz vonszolják.

Egy darabig volt téma a Rendezőben. Cukkoltuk egymást. Valaki elmesélte, hogy egy spanyol vendéglőben bikaviadalok után finom ételt készítettek a leszúrt bika heréiből.
Egyik este szól a vendég a pincérnek: miért van olyan furcsa íze ennek a herének ?
Hát az a helyzet,  mondta a pincér, hogy ma este a bika győzött.