Van nekem egy füzetem, 50 évvel ezelőtt kezdtem bele írni.
Még nem mutattam meg eddig senkinek. Ezután sem fogom megmutatni, mert annyi hülyeség van benne, hogy ha beleolvasok, csak röhögök magamon, hogy lehettem ilyen naiv, beképzelt, meggondolatlan stb.

A füzet elejére ifjúkori, kiforratlan ákom-bákomjaimmal azt írtam: Célok, célkitűzések.
Van persze néhány érdekes tétel is, amikről már régen elfeledkeztem.
Régi álmok hírnévről, sikerről, gazdagságról.
A borítólap belső oldalára ezt írtam: Nincsenek jó tündérek, csak magam vagyok !

Csak néhány cél  a bejegyzésekből:
- Érettségi megszerzése (10 éven belül)
- Állomásfőnöki munkakör megszerzése (30 éven belül)
- Házépítés  (15-20 éven belül)  stb.
Ezek a komolyabbnak tűnő hosszútávú célok voltak, de találtam egészen rövid távúakat is, mint például:  szavalóverseny megnyerése (nem is volt olyan egyszerű, mert sokat kellett tanulni, gyakorolni, megfelelő témájú verset találni)

Nagyon sok olyan célkitűzésre akadtam, ami utólag is nagyon unalmasnak bizonyult
(például  a pénztári szakvizsga megszerzése - nagyon utáltam, de sikerült).
Némelyik cél eléréséhez nagyon sok idő, rengeteg türelem kellett.
Nagyon sokszor találkoztam célként a következővel: leszokni a dohányzásról. Hát....
Mondom is a cigarettázó tanulóimnak, hogy a dohányzásról könnyű leszokni, én már vagy 15-ször leszoktam.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szerencse  meghatározhatja sorsunk alakulását.
De a szerencsét nem szabad beszámítani.  Úgy is megteszi, ami tőle telik.
A sors osztja a kártyát, nekünk kell vele jól játszani. A jó játékosnak gyakrabban van szerencséje.
Amit még a célok meghatározásánál figyelembe kell venni: 
Vannak emberi törvények, amelyeket át lehet hágni - néha büntetlenül is, de a természet törvényeit soha. (Átmehetek a piroson - ha nem kap el a rendőr, de ne próbáljak kiugrani a tizedik emeletről, mert a védőangyalom nem fog elkapni).

Ezek után megpróbálom beírni a füzetembe, hogy mit is várhatok 2010 április 29-től.
Amit nem szabad figyelmen kívül hagynom, az az hogy hetven éves vagyok.
Olyat nem tűzhetek ki, hogy szorgalmas edzésekkel a határidőig megdöntöm a magasugró világcsúcsot. Eszembe sem jut.
Viszont látok a füzetben régebbi célok között olyat, hogy 100 éves koromig akarok élni.
Ez még ma is érvényben van: igaz hogy fél év múlva még nem érem el, de a részletek, feladatok napokra lebontva is szerepelnek.
Nagyon sok tényező szerepel itt: egészséges életmód (rendszeres mozgás, táplálkozás, állandóan fiatalok között vagyok, nincs dohányzás, nincs ital).
Egy barátom azt mondja: nem iszol, nem dohányzol, nem nőzöl, miért akarsz te 100 évig élni. Vagy miért kell fiatalok között lenni, ha úgysem tudsz velük csinálni semmit ?

A céljaim közt szerepel, hogy a vasúton eltöltött ötven évem sztorijait leírom.
Első nekifutásra több mint 100 eset jutott eszembe. Eddig  megírtam 15-öt.
A hátralévőket, ha hetenként írok egyet, másfél év alatt megírom.
Ha jól számolok 2010 április végéig még 25 sztorit kell nyilvánosságra hoznom.
Sikerül-e? Senki máson nem múlik, csak rajtam
Persze fejemre eshet egy tégla...!

Az is le van írva egy helyen a füzetembe, hogy a siker legfőbb akadálya tehetetlenség!

Erről jut eszembe a tehetetlenség törvénye: mozgásban levő test megőrzi mozgásállapotát, a nyugalomban levő test nyugalomban marad.

Minden leállás után új első lépésre van szükség.

További történeteket olvashatsz a jövőből A Jövő Emlékei blogon...