A vasúti Utasításokban, Szabályzatokban  nagyon sok olyan előírás van, amit a kívülállók nem értenek.
Ez egyrészt abból adódik, hogy ezek a szabályok  "jogi" nyelven vannak megfogalmazva, magyarul, olyan körmönfont megfogalmazásban, hogy ember  (itt ügyvéd vagy jogász) legyen a talpán aki el tud igazodni bennük.

De néha még a bennfentesek is elgondolkoznak, hogy hol is van a logika egyik-másik  előírásban.  A tanulóimat arra biztatom, hogy mindenhol keressék a "miért"-et, mert valami oka biztosan van annak, ha egy szabályt megfogalmaztak és úgy fogalmazták meg, ahogy az le van írva.
Nem kerülgetem a témát,  mint macska a forró kását, hanem bevallom, néha találkozok olyan szabállyal, amit nem tudok megmagyarázni józan paraszti ésszel, mint amilyen nekem is van.

Itt van például a következő eset, ami azzal kezdődött, hogy az Újlaky vasúti átjáró sorompóját kezelő "bakter" és az arra közlekedő taxisok között, nézeteltérés alakult ki.
Arra senki nem emlékszik, hogyan is kezdődött, de a következmény, hogy a taxisok és a sorompókezelő nem szerették egymást.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a "bakter" szót azért tettem idézőjelbe, mert a köznyelvtől és a slágerszövegtől eltérően  ("Drága bakter úr, a sorompót mért nem nyitja fel?"), a vasúti szakzsargonban bakternak a váltókezelőt hívják, nem a sorompókezelőt.

De a történetben ennek nincs jelentősége.
Ez az útátjáró abban az időben  "teljes" sorompóval volt védve, ami azt jelenti, hogy a vonatok érkezése előtt a sorompókezelő mechanikus úton letekerte a csapórudakat vízszintes helyzetbe. Ez után a szerkezet kiadott egy kulcsot, amit a kezelő a biztosítóberendezésbe helyezett. A berendezés rögzítette a kulcsot.  Csak így tudtak a szolgálattevők az érkező vagy induló vonatok részére  "Szabad" jelzőt állítani.
Fontos tudni azt is, hogy ezután már a "Drága bakter úr"-on kívül az egész "Szivküldi"-ben elhangzó slágerekkel sem lehetett a baktert arra rábeszélni, hogy nyissa fel a sorompót.
Nem tudta felnyitni, még az anyósának sem. Pedig az nagy szó.
A berendezés ugyanis addig amíg a vonat el nem haladt nem adta ki azt a kulcsot, amivel a sorompót fel lehetett volna nyitni.
(Kivéve persze egy úgynevezett "Kényszeroldás" alkalmazásával, de ezt nem fogom most elmagyarázni, mert elég unalmas, és veszélyes is.  Nem a magyarázás, hanem az alkalmazás.).

Emiatt néha sokat hallgatott a sorompókezelő, lévén az átjáróra kitéve egy tábla, hogy  "10 percen túl is zárva tartható", amit a türelmetlenek egy nullával megtoldottak.
Mivel a pálya itt többvágányú, előfordult, hogy nemcsak 10 percen át jöttek-mentek a vonatok, hanem a várakozók részére úgy tűnt, hogy órákon át.

Az esetben szereplő sorompókezelő különösen rossz viszonyt alakított ki a taxisokkal.  Kölcsönösen figyelték egymást. Azt lesték, hogyan lehet a másik orra alá borsot törni.
Mondanom sem kell, hogy a sorompókezelő volt kedvezőbb helyzetben.
A jobb érzésűek ugyanis mielőtt lecsukták a sorompót körül néztek.  Ha jött valami jármű, vártak a letekeréssel egy pár pillanatot.
A mi emberünk is így viselkedett, ha nem taxis közeledett az átjáróhoz.

Az esetnél is az történt, hogy a szolgálattevő  "kérte" a sorompót a berendezéssel.
A sorompókezelő kiballagott, hogy letekerje a sorompót.  Előtte azért körülnézett, nincs-e valami sürgős jármű  -  Mentőt,  Tűzoltót,  Rendőrséget előnyben szokták részesíteni  - ami az átjáróhoz közeledik.
Volt.   Egy taxi vágtatott elég nagy sebességgel, főleg, hogy meglátta a sorompókezelőt a tekerőhöz közeledni, még gyorsított is.  Vesztére.
A sorompókezelő  -  tőle nem várható sebességgel  -  azonnal elkezdte a sorompót letekerni.  Ő volt a gyorsabb.   A taxi  a bejutást gátló sorompórúd alatt még átsuhant, de a másik oldalon már vízszintes helyzetű rudakkal találkozott.
Kegyelem pedig nem volt.  A bakter berakta a kulcsot a berendezésbe és hallgatta a taxis szidalmait, ami magában foglalta a sorompókezelő  összes rokonságát, és azoknak mindenféle alkatrészeit.

Végül a vita olyan mértékben eldurvult, hogy majdnem tettlegességre került sor.
A bakter még mielőtt egészen elragadtatta volna magát, szólt a forgalmi szolgálattevőnek, hogy küldjön oda rendőrt.

Ez nagy baj volt.  A taxisnak.
Érezte ezt ő is, hiszen tudta, hogy a KRESz-ben szépen leírták, hogy a csapórúd ha megindult  főleg, ha előtte megszólalt a sorompó csengője, mint most is,  akkor meg kell állni és nem szabad a sínekre hajtani.
Oda ért a rendőr.  Felvette a jegyzőkönyv egy részét. Mert náluk sem olyan egyszerű az adminisztráció.  A jegyzőkönyv másik részét a forgalmi irodában készítette el.
Itt kezdődtek a Szabályok egyértelműségének problémái.

Mert a jegyzőkönyvben fel kellett venni az egyéb fontos adatokon kívül azt is hogy:
Mikor volt a vonat az Újlaky-úti átjárónál?
Ezt kiírta sorompókezelő naplójából:  pontosan 9 óra 18 perckor.
Következő adat:  Mikor volt a vonat a forgalmi irodánál?  A Napló szerint: 9 óra 17 perckor
Hoppá!  Azt mondja a rendőr  -  joggal  -, hogy létezik az hogy a Hegyeshalom felől érkező vonat  egy perccel előbb volt a forgalmi irodánál, mint az Újlaknál?
Mert ha a vonat nem cikk-cakkban megy akkor előbb kellett lenni az Újlaknál és később a forgalminál.  Itt valami nem stimmel.   Biztos, hogy valakinek rosszul jár az órája.
Megnyugtattam, hogy a vasutasok órája mindig jól jár (nem véletlenül eszerint közlekednek a vonatok).
Nem nyugodott meg.  Emlegetett valami statisztikai fegyelmet, amivel egészen elkápráztatott engem.  Honnan tud ő ilyenről?
Mondtam, hogy írja csak nyugodtan a jegyzőkönyvbe amit megállapított. Ekkor járt itt, akkor járt ott.
Azt mondja, hogy nem akarja ő   "letolatni" magát a főnökei által, hogy ilyen nyilvánvaló hülyeséget ír le.
Mondtam neki, hogy ha nem haragszik tartok egy kis vasúti szabályismertetést a részére.
Elővettem a Forgalmi utasítást és megmutattam a szabályt, ami a vonatok elhaladási idejének feljegyzésére vonatkozott: 
Behaladás idején  (tehát az Újlaki átjárónál) azt az időpontot kell beírni, amikor az érkező vonat utolsó járműve elhalad a dolgozó előtt.   Ez idáig tiszta és érthető.
Áthaladás idejeként a forgalmi szolgálattevő azt az időpontot köteles beírni, amikor a vonat mozdonya előtte elhalad.  Ugye milyen egyszerű az egész?

Az a helyzet, hogy ez a vonat körülbelül 750 méteres volt. Amikor a mozdony a forgalmi előtt haladt  (9 óra 17 perc),  a vonat vége még messze volt attól, hogy az Újlaknál elhaladjon, mert az átjáró csak kb 300 méterre van a forgalmitól.
Tehát, amikor a vonat vége a sorompókezelőhöz ért, akkor már 9 óra 18 perc volt.

A rendőr ezt megértette, de hozzátette, hogy ez egy hülyeség.  Igazat adtam neki.
De nemcsak én, hanem az Utasítás szerkesztői is rájöttek a szabályból eredő ellentmondásokra és a Szabályt módosították:
Jelenleg minden szolgálati helyen azt kell beírni, amikor az utolsó jármű elhaladt.

Ha azt kérdezitek,  mi lett a taxissal?  Nem tudom.
Még egy darabig zrikálták egymást a sorompókezelővel.
De egyszer csak jött a fénysorompó.
A fénysorompóval ezt már nem lehet megtenni.
Legfeljebb a piros jelzés ellenére nekihajtani a vonatnak.
De sokan megtették már.  Sajnos.