Nagyszentjános  állomás raktárépülete mellett  a pályamester tudtával és hivatalos engedéllyel egy  állami „céltartalékot” képező pontonhidat  tároltak.
A hatalmas, több alkatrészből álló szerkezet senkit nem zavart.
Megszokták a szolgálatban levő vasutasok és az utasok is.

A pályamesternek is, aki egyik vonat mozdonyán utazva tartott vonalbeutazást, a hiánya tűnt fel.
Azt észlelte, hogy  a hídnak nincs meg minden alkatrésze.

Fel vette a kapcsolatot a nagyszentjánosi állomásfőnökkel és megállapították,  hogy több alkatrész is hiányzik a pontonhíd mellől.

Vizsgálatot indítottak és kiderült, hogy bizony itt lopás történt.
Az eset nyilvánosságot kapott a sajtóban is, ahol  -  akárcsak én a címben  -  azt írták, hogy ellopták a hidat.
Nem lopták el az egészet, mert a nagyobb darabokat otthagyták.
Azok az alkatrészek, amiket magukkal vittek, szintén elég nagy darabok voltak.
Egyenként  meghaladta a súlyuk az egy tonnát is.
Ami azt jelentette, hogy nem talicskával, se nem Trabant kombival cipelték el.
A kivizsgálás során kiderült, hogy a hiány észlelése előtt körülbelül három héttel egy hajnalon az utasok szóltak a forgalmi szolgálattevőnek, hogy  valakik pakolják az acélszerkezetet.

A forgalmista, amint időt tudott rá szakítani, kiment a rakodás helyszínére és azt tapasztalta, hogy a híd alkatrészeit autódaruval emelgetik fel egy teherautóra.
Megkérdezte a rakodást végzőket, hogy mit művelnek.
Egyikük  egy szabályosnak látszó, bélyegzővel ellátott papírt mutatott neki, ami azt bizonyította, hogy  a vasanyag már  egy bizonyos kft tulajdona.
Ez a kft pedig őket bízta meg az alkatrészek elszállításával.

A forgalmista megnyugodott.
Különben is, az ő, éjszakai,  szolgálata  letelt.  A leváltója már ott mozgolódott a forgalmiban.

Három héten keresztül nem is törődött vele senki, hogy a híd  „kisebb” alkatrészei nincsenek a  tároló helyen.
A pályamesternek szúrt szemet, hogy itt valami rendellenesség van.
Amint megvizsgálták a maradványt, kiderült, hogy majdnem ötven darab öntöttvas horgony, ami darabonként lehetett egy tonna, és három csörlőszerkezet is eltűnt.
A hiányzó alkatrészek értéke meghaladta a nyolcvan millió forintot.

A megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást indított.
Az kiderült, hogy az alkatrészek  egy közeli MÉH telepen kötöttek ki.
A tettesek félmillió forintot kaptak érte.
Bár a gyanúsítottakat nem sikerült azonnal lekapcsolni,  sok minden kiderült.
Az is, hogy a forgalmi szolgálattevőt egy géppel írt, bélyegzővel ellátott, de hamis adásvételi szerződéssel  vezették félre.

A rendőrség azt is kinyomozta, hogy ugyanez a csapat fél évvel előbb az  abdai Kavicsbánya Vállalat  úszókotrójának szállítószalagját, illetve annak tartóit is ellopták.

Az egyik gyanúsított, akinek  gyűjtő-kereskedő engedélye is volt, azért nem tudták elfogni, mert a lakását jóval előbb eladta, és a rendőrségen hajléktalanként van nyilvántartva.
Előkerült a fuvarozó, akiről kiderült, hogy ehhez engedéllyel rendelkezett.
A lopáshoz  autókat is kellett bérelnie.
Az értelmi szerző kilétére is fény derült.
Ő tette zsebre  a félmillió forint tetemes részét is.
A rendőrség azonban nem tudta elfogni, mert  családjával együtt külföldre, sőt tengeren túlra távozott.
Nemzetközi körözést adtak ki ellene.

A három gyanúsított, a felröppent pletyka ellenére, soha nem dolgozott a vasútnál.