Ez az, amit nagyon-nagyon sokan várnak.
Talán én vagyok az egyetlen kivétel.
Ugyanis mindig az jutott eszembe, hogy amíg nem megyek nyugdíjba, azt csinálom, amit szeretek és fizetnek is érte.
Ráadásul nagyon sok barátommal, kollégámmal tudok kapcsolatot tartani.
És következett a kérdés.
Ha nyugdíjba megyek, mit fogok csinálni?

A kertben ugyan nagyon sokáig el lehetne tevékenykedni. Még egészséges is.
De kapáltam eleget és nem elégített ki.
Sportoláshoz már nem vagyok eléggé fiatal.
Bár a sakkot még sokáig el lehetne művelni.  De előbb-utóbb azt is megunnám.

Mindezektől függetlenül én is számolgattam, hogy mikor megyek nyugdíjba.
1997-ig  a nyugdíjkorhatár férfiaknál 60 év volt, a nőknél,  ha jól emlékszem,  55 év.

A vasúton  ennél előbb is el lehetett menni nyugdíjba.
Méghozzá úgy, hogy a tengelyen töltött idő lehetővé tette a korábbi nyugdíjat.
Minden tengelyen töltött  5 év után járt egy év korkedvezmény.
Amelyik férfi 25 éven keresztül vonaton dolgozott,  jegyvizsgáló, vonatvezető, vagy mozdonyvezetőként,  az 55 éves korában nyugdíjba mehetett.
Én ezt nem tudtam igénybe venni, mert fél évig voltam vonatfékező, fél évig pedig jegyvizsgáló.  Ez az év viszont kevés volt  a korkedvezményhez.
Úgy számolgattam tehát, hogy 1999-ben  -60 évesen  -  nyugdíjba mehetek és a 2000-ik évet már nyugdíjban tölthetem.
Direkt nem mondom, hogy az ezredfordulót, mert az okos emberek sokat vitatkoztak azon, hogy az  1999/2000  vagy a 2000/2001 év-e az ezredforduló.

De elszámítottam magam, mert az új nyugdíjtörvény szerint 62 éves koromig kellett dolgoznom.
Nem mutattam, hogy ennek még örülök is, mert strébernek gondoltak volna.
Annyiból nem számítottam el magam, hogy időben visszamentem a Toronyba, a végrehajtó szolgálathoz, hogy többet keressek, ami miatt magasabb lesz a nyugdíjam.
Nem fogom elmondani, hogy visszamenőleg 1988 január 1-től, évenként milyen jövedelem átlagokat vettek figyelembe, de kiderült, hogy még előbb lépnem kellett volna egy-két évvel.
Az új törvény szerint 2001-ben mehettem volna nyugdíjba.

Számtalanszor hivatkoztam arra,  nálam törvény, hogy mindig közbejön valami.
Az történt, hogy 2000 márciusában  telefonon hívott egy régi osztálytársam, akivel együtt végeztem a Műszaki Tanárit.
Azt mondta, hogy ez év őszén,  szeptember 1-től  indul Győr állomáson a Győri Bercsényi Középiskola és a MÁV  B.G.O.K  (Baross Gábor Oktatási Központ) hatáskörén belül  egy Tanműhely, ahol érettségi utáni fiatalokat képeznek ki, vasútüzemvitel ellátó szakon  (OKJ) vasutasnak.
Vajon miért érdekel ez engem?
Gyorsan megtudtam.
Azt kérdezte az én régi barátom, hogy nem szeretnék-e ennek a Tanműhelynek  a vezetője lenni.
Én már ebben a pillanatban tudtam, hogy dehogynem,  szeretnék.
De azért egy kicsit rájátszottam, mintha kéretném magam.
Mondtam, hogy még egy évet kell dolgoznom, utána nyugdíj mellett szívesen belevágok.
Azt javasolta, hogy azonnal kérjem a nyugdíjaztatásomat, mert szeptember 1-től nekem már ott kell lennem.
Nyugdíj mellett legyek egyéni vállalkozó, így az adómat is a "könyvelőm fogja intézni".

Elkezdtem a nyomozást.  Elmehetek-e előrehozott öregségi nyugdíjba?
Semmi akadályát nem látták az illetékesek.
Csaknem 43 év szolgálati időm volt.
Sőt, ha nem lettem volna olyan szégyenlős amikor a vasútra jöttem és elárultam volna, hogy három évig a Vasútforgalmi Technikumba jártam Szegeden  -  ahonnan el kellett jönnöm   -,  akkor ennyivel több lett volna, mert  másnak is beszámították.

Lényegtelen.  Így is mehettem nyugdíjba.
Beadtam a kérelmemet.
Kétszer.
Először ugyanis nem árultak el nekem egy szabályt, vagy törvényt, amit direkt nekem találtak ki.  Úgy hangzott, hogy ha a nyugdíjazás előtt 10 éven keresztül nem voltam táppénzes állományban, akkor a nyugdíjat  hat hónappal visszamenőleg  kifizetik.
Tíz év?  Én teljes szolgálati időm alatt nem voltam  -  hála Istennek  -  táppénzes állományban  egy percig sem.
Még egyszer beadtam a kérelmet, de már ezzel kiegészítve.

A MÁV Rt Nyugdíjigazgatósága  (mert akkor még volt ilyen)  elfogadta a kérelmemet.
Kiszámolták a szolgálati éveimet és a nyugdíj alapját képező átlagkeresetek alapján  a nyugdíjam összegét.
Nem lehetett ugyan vele dicsekedni, de hallottam már ennél sokkal kisebb összeget is  nyugdíjasoktól.

Így történt, hogy nagyon gyorsan nyugdíjba vonultam.
Augusztus 31-én nappal voltam utoljára  (főrendelkező) forgalmi szolgálattevő a Toronyban, másnap pedig már a Tanműhelyben voltam.
Az igazsághoz tartozik, hogy az osztálytársam tévesen tájékoztatott.  Nem Tanműhelyvezető lettem, hanem forgalmi oktató, aki egy személyben feleltem a  Tanműhelyben mindenért, mivel a tanműhelyvezető székhelye Budapesten volt.
Tehát nem tanműhelyvezető lettem, hanem az intézmény főnöke.
Azt is elmondom, hogy a régi oktatási bázis, ahonnan eljöttem, lett átalakítva.
Leszűkítették a folyosót, nagyobbak lettek a termek.  Nagyon szép lett.
Rengeteg oktatási segédeszközzel, számítógépekkel.
Ma is a tanműhelyben tevékenykedek, de már nagyon sokan kinéznek innen.
Annyiból igazat adok nekik, hogy sok fiatalnak nincs munkahelye, én pedig 72 évesen itt ügyködök.
Nem törődök velük.  Amíg engedik, addig oktatok.  Ez az életem.
Ha jobbat találnak nálam, és olcsóbbat,  cseréljenek le.
De ezekről egy más helyen beszélgetek.
A nyugdíjról csak annyit még, hogy szeptember 1-től voltam nyugdíjba.
Az első nyugdíjamat a Jézuska hozta.  Éppen, hogy karácsony előtt megkaptam.
De szép kis összeg volt.  Megkaptam ugyanis hat hónapra visszamenőleg  (erre a hat hónapra a munkabéremet is kaptam!) a nyugdíjat, így hét havi nyugdíjat kaptam egyszerre.
Ebből még ajándékot is tudtam venni.
Augusztusban azonban még történt valami.  Legközelebb elmesélem.