Az előzőekben elmeséltem, hogyan is zajlik a vágányút beállításának elrendelése.
Nos, amikor még Győr állomáson rengeteg szolgálati hely volt, a vágányút beállítás elrendelése külön kis műsorszám volt.
Elmondom a szolgálati helyek nevét a budapesti oldalról kezdve:

Delta egy, Delta kettő,   Ipartelep, Gyárváros,  Kettes,  (a négyes a rendezőben volt),  Hatos,  (a Nyolcas, Tízes már megszűntek, de régebben ezek is voltak), Személypályaudvar, Egyes  és Újlak, az állomás Hegyeshalom felőli végén.
A vágányút beállítás elrendelésekor   -  amely műveletet a vasutas lerövidítette, szerintem logikusan:  körözésnek, mivel a körözvényjelet kellett sorozatosan adni   -  ezeket a szolgálati helyeket kellett beszólítani az  úgynevezett Állomási Nagy körzeti telefonba.
Tudni kell, hogy voltak az állomáson  -  sőt vannak is  -  kis körzetek is.
A kis körzetekbe csak 3-4 szolgálati hely van bekapcsolva. Csak ők tudnak egymással értekezni.
Ha például valakiről pletykálni akarok,  olyan kis körzeten teszem, amelyikbe ő nem tud belehallgatni.  Persze ez csak szemléltető példa.  Senki nem pletykázott senkiről.
(Mindenki tudott úgyis mindenkiről, mindent)

Arról is beszéltem, hogy a vágányút beállítás elrendelése nagyon komoly teendők közé tartozik, éppen ezért ezen a Nagy körzeti telefonon általában más megbeszélést, traccsolást nem volt ildomos folytatni.
Amikor a szükséges adatokat a Rendelkező elmondta, a szolgálati helyek sorrendben bejelentkeztek és tudomásul vették a vágányút beállítást, illetve, ha a vonat közlekedésének részükről nem volt akadálya, akkor adták "a szabad bejáratot vagy kijáratot".
Meg volt a szabványszöveg, amelynek egy nagyon leegyszerűsített példája:
" A 4912 számú vonat bejárata a 14-ik vágányon a Delta egy őrhelynél szabad!  Kovács"

A körözésben résztvevők, ha az utolsó szolgálati hely is elmondta a hozzájárulást, akkor, de csakis akkor,  megbeszélhettek egymással egyéb dolgokat is.
Azt kell mondanom, hogy ilyen szempontból fegyelem volt.
Nagyon ritkán fordult elő, hogy valaki   - akkor is csak tévedésből  -  a Nagy körzetin hívott fel egy másik szolgálati helyet, bármilyen művelet megbeszélése érdekében.

A rendkívüli helyzet akkor alakult ki, ha valamelyik szolgálati helyen tanuló volt.
Az igazi az lett volna, hogy ilyen esetben a szolgálati hely telefonjára kötöttek volna egy lehallgató,  úgynevezett tanuló -  telefont, amelyen a tanuló hallotta volna  hogyan adják a szolgálati helyek a "hozzájárulást".
Sajnos ilyen nem volt.
A legtöbb Rendelkező pedig ódzkodott attól, hogy egy tanuló vegye fel a telefont egy vágányút beállítás elrendelésekor,  netán még hozzájárulást is adjon, amihez aztán még nincs is joga.  Nem ítélem el ezeket a Rendelkezőket, mert hisz a biztonság az első.

Egyik nap a Személypályaudvarra került tanulónak egy kislány,  Zsuzsika.
A harmadik-negyedik körözés után, amikor már hallotta a Naplózó forgalmista hölgytől, akinek a felügyeletére volt bízva, hogyan kell adni  vagy megtagadni a hozzájárulásokat,
megbeszéltem a naplózóval, hogy nyugodtan adja oda körözéskor a telefont a kislánynak, mert, ha saját fülével hallja a többi szolgálati hely hozzájárulását, előbb meg fogja tanulni, hogy mit és hogyan kell mondani.
Majd én fogok figyelni, hogy nehogy tévesszen.
A következő körözéskor a Személypályaudvaron már Zsuzsika vette fel a telefont.
Nagyon szabályosan bejelentkezett.  ( A többi szolgálati helyen mindenhol férfiak teljesítettek szolgálatot és lehetett érezni a feszültséget, kíváncsiságot, hogy na ugyan ki lehet ez az új hang).
Egy személyvonat jött Budapest felől a Személypályaudvar kettőre, majd indult tovább Hegyeshalomba.
Elmondtam róla a szükségeset, a szolgálati helyek pedig szép sorban adták a hozzájárulást.  Más esetekben, amikor valaki elmondta a maga mondandóját, már tette is le a telefont és ment a dolgára.  Most egyetlenegy kattanást nem hallottam, ami azt jelentette, hogy mindegyik kíváncsi az új hölgy hangjára.
Zsuzsi következett. Ügyes kislány volt. Nagyon szépen elmondta, amit el kellett mondani.
Nem is hagytam szó nélkül.  Mondtam neki, hogy
"Zsuzsika nagyon ügyes volt, puszilom!",
mert ugye:  kicsit a dicséret, nagyot a bírálat neveli!
Elszabadult a sok kiéhezett férfi fantáziája.
Először Lajos szólalt meg a Hatosból (akit nem tudom miért, Hitlernek becéztek), csak annyit mondott:   Én is puszilom Zsuzsika!
Nem hagytam szó nélkül:  Lajoskám, te puszild meg a medvét!
Hanem egyszer csak egy eddig nem hallott hang szólalt meg:
- Milyen komolytalan szolgálat folyik itt?
Én egyből megismertem a főnököm hangját, bár meglepődtem, hogy mi a csodát keres ebben a telefonban?
Gyárvárosban viszont a sorompókezelő, akit Cirminek becéztek. álmában sem gondolt arra, hogy ez a főnök lehet.  Ugyanis ő volt a következő megszólaló:
- Ki pofázik itt bele a körözésbe?
Az ismeretlen bemutatkozott:   Tóth István állomásfőnök vagyok!
Érezhető volt, hogy megfagyott a levegő.
Én még nem tettem le egyből a telefont, így hallottam a hallatlan nagy csendet, ami ezután következett.  Csak a halk kattanások jelezték, hogy mindenki szép csendben lerakta a telefonját.

Mi is történt?
Csak annyi, hogy az új állomásfőnök, ( eddig a Pártbizottság titkára volt), aki az Ede bácsi után   -  állítólag nem jószántából. hanem a Párt megbízásából - átvette az állomás vezetését, új módszerekkel kívánta  dolgozóinak a tevékenységét ellenőrizni, ezért a távközlősökkel beköttette a Nagy körzeti telefont a Főnöki irodába.
És ha már ott volt a telefon,  bele is hallgatott.

Különben csak a meglepetés volt nagy, mert utána egyből felhívtam és megkérdeztem, hogy netán kifogásol-e valamit a szolgálat ellátásában.
Azt mondta, hogy egyáltalán nem, sőt jó módszernek tartja, hogy az új munkatársat ilyen módszerrel vezetem be a végzendő munkába.
Annak pedig, hogy a dolgozók jó hangulatban vannak, még örüljön is egy főnök.
Megnyugtatott, hogy ő végighallgatta az egész körözést és nem főnöki szigorral tette a megjegyzést, hanem így akart a hangulathoz csatlakozni.   Nem egészen sikerült.
Arra is rábeszéltem, hogy ha már saját magának beköttette a Nagy körzetit, intézze el, hogy a tanulók egy másodtelefonnal kapcsolódhassanak a munkába.
Ezek után már senki nem lepődött meg, ha időnként a főnök hangját is meghallotta a Nagy körzetin.